Albert Camus: Caligula
Játék két részben
A "CALIGULA" alighanem Camus legjobb darabja, az egzisztencialista filozófia színpadi parabolája.
Hőse olyan ember, akit az élet szenvedélye a romboló veszettségbe sodor, s aki - mivel önmagához mindig következetes - hűtelen lesz embertársaihoz. Megtagad minden értéket.
De ha igaza van is abban hogy megtagadja az Istent, súlyos tévedése, hogy megtagadja az Embert is. Nem érti meg, hogy a teljes rombolás, végül önrombolás.
Fájdalommal és felismeréssel kezdődik a fiatal római császár, Caligula uralkodása. Elveszti húgát, Drusillát, akit bűnös szerelemmel szeretett.
A patriciusok attól félnek, hogy kárt tesz önmagában: Caligulát azonban elsősorban nem Drusilla elvesztése nyugtalanítja, sokkal inkább a banális, hétköznapi felismerés: " az emberek meghalnak és nem boldogok."
A darab címszerepét az 1945-ös ősbemutatón Gerard Philipe alakította.
Díszlet: Csiszár Imre
Jelmez: Szakács Györgyi
Dramaturg: Csiszár Imre
Súgó: Lengyel Noémi
Asszisztens: Lengyel Noémi
Fordító: Illés Endre
Rendező: Csiszár Imre
