A koncert majdnem úgy működik, mint egy időkapszula: egy gyönyörű utazással egybekötve viszi el a hallgatót, időn és a képzeletbeli téren át az elfeledett múltba. Az utazást egy-egy keserédes, vicces és érzelmes állomáson szakítja meg, az emlékek várótermében töltött rövid pihenőkkel.
A Szentimentálé dalaiban összemosódik a kitalált és a megtörtént közötti határ, de egyiket sem lehet úgy meghallgatni, hogy ne borzonganánk bele a szomorú mesék valószerűségébe, vagy ne akarnánk azonosulni az éles nyelvű fricskák derűjével. Az előadás zenei világát a véletlen rátalálás alakítja. Az eredetileg egy hangszeres kísérettel – gitárral vagy zongorával – elénekelt tábortűz-dalokat zenészbarátságok, talált hangszerek vagy hangszernek látszó tárgyak hangszerelték át. Természetesen az előadásukban is részt vesz az együttes három barátja: Szűcs Krisztián „Qka”, Csalló Roland és Bóra Áron, akik szívük és tudásuk legjavát adják az koncertekbe.
A kemény hangjáról ismert zenekar évente csak pár, exkluzív alkalommal bújik ki a bőréből, hogy a Szentimentálé ünnepére olyan köntöst húzzon, ami csak a legnagyobb mesélőknek áll jól. A koncert valódi csavarja mégis az, hogy az embert elgondolkoztatja: talán a közismertebb világuk a jelmez, amit erre húznak rá az év többi napján.