Jonathan Jeremian Peacock, a londoni alvilág kolduskirálya, megszervezte a londoni koldusok céhjét, mellyel busásan gyarapította vagyonát. Jól menő vállalkozását azonban veszély fenyegeti, mert lányát Pollyt, megszöktette London leghíresebb banditavezére, Bicska Maxi. Peacock bosszút esküdik, börtönbe juttatja lánya csábítóját.
A darab témáját Brecht előtt többen is feldolgozták. Az első egységes zenés játékot John Gay és John Cristopher Pepusch írta. Londonban akkoriban beszédtéma volt a betörő Jack Shepard története, aki megszökött a börtönből, s akit az ugyancsak betörő Jonathan Wild árult el a rendőrségnek, és akit fel is akasztottak.
A darabot először 1930-ban mutatta be a Vígszínház, azóta már a Cápa-dal, az Ágyú-dal vagy a Salamon-dal ismerős dallamként csendül fel sokak számára.
Az Anconai szerelmesek habkönnyű története szenvedélyesen és szellemesen vallja, hogy élni voltaképpen nagyszerű dolog, és hogy mennyi örömöt találhatunk egy csésze friss kávéban, egy váratlanul ránk zúduló nevetésben, vagy épp a tenger felől fújó szél zamatában.
„Rájöttem, hogy az emberek soha nem fognak megváltozni. Mindig hagyni fogják, hogy az okosabb és erőszakosabb ember uralkodjon rajtuk. Aki mindent mer, annak lesz igaza! Aki felrúgja a szabályokat, az hozza majd a törvényeket, és aki a legtöbbet meri, annak az igaza lesz a legerősebb. És ráébredtem, hogy a hatalom mindig annak a kezébe kerül, aki hajlandó megragadni. Hogy csak merni kell. Ennyi az egész. És akkor elhatároztam, hogy én merni fogok.”