Darabjaihoz minden aktuális velencei, vagy környékbeli pletykát felhasznált témáinak kidolgozásakor. A címben szereplő Chioggia, Velence egyik vízi elővárosa is személyes ismerőse volt: maga is töltött ott egy kis időt bíróként. Sokat tudott az egyszerű emberek hétköznapjairól, ügyes-bajos dolgairól, az önállóságra és megértésre vágyó nőkről, a féltékeny, lobbanékony férfiakról, megfűszerezve mindezt vérbő helyzetkomikummal, helyenként már abszurdba hajló humorral.
Apróságokból óriási veszekedések, félreértésekből majdnem tragédiák...Érkezik azonban egy bölcs ember, aki megpróbál rendet csinálni a felbolydult kikötőben.
Az angol kormánypárt egyik képviselője az ellenzék egyik bombázójával csalja a feleségét, és valószínűleg nem is lenne ebből probléma, ha a hotelszoba ablakában nem találnának meg a randevú éjszakáján egy oda nem illő, meztelen férfi hullát… A képviselő a mindig ideges, de nagyon hatékony személyi asszisztensével próbálja megoldatni a helyzetet, de egy hulla mégiscsak egy hulla: a dolog elsimítása legalábbis időveszteséggel és további bonyodalmakkal jár – feltűnik a szerető férje, a képviselő felesége – és a hotel igazgatója sem segít túl sokat, ráadásul egy adott ponton még a hulla is táncra perdül…
Musicalvígjáték a félreértésekről és a válságon győzedelmeskedő szerelemről, melynek zenéjét a legnépszerűbb magyar előadók dalaiból válogattuk össze.
Nyolc ember mulatságos…