Karnevál Bécsben, 1860. Az elszegényedett Waldner grófnak és feleségének egyetlen reménye, hogy idősebb leányukat, Arabellát gazdag kérőhöz adják. A fiatalabbat, Zdenkát fiúruhában járatják, mert két lányt nem tudnak rangjuknak megfelelően öltöztetni.
Zdenka szerelmes Matteóba, egy fiatal vadásztisztbe, a férfi azonban Arabellára vágyik, szerelmi postásnak a lány „öccsét használja, aki buzgón válaszolgat is a levelekre - nővére nevében. A szép és büszke lány körül további kérők legyeskednek, de Arabella az igazira vár. Waldner elküldi leánya képmását egy régi tiszttársának, Mandrykának. A férfi azonban, aki váratlanul betoppan, nem az öreg tiszt, hanem annak unokaöccse és örököse, aki pusztán a kép alapján azonnal megkéri Arabella kezét.
2. felvonás
Az ifjabb Mandryka és Arabella egy bálon találkoznak, és azonnal egymásba szeretnek. Zdenka, látva Matteo kétségbeesését, és félve, hogy kárt tesz magában, biztosítja őt Arabella szerelméről, és egy borítékban átadja neki - mint állítja - nővére szobájának kulcsát. Mandryka meghallja a beszélgetésüket, és döbbenten látja, hogy Arabella el is távozik az estélyről. A vőlegényjelölt bánatában leissza magát, majd feldúltan távozik.
3. felvonás
Matteót éppen Zdenka szobájából távozik, amikor a hazaérkező Arabellába botlik. Nem érti, hogyan lehet olyan hűvös vele a lány, akivel „együtt töltötte az éjszakát. A feldúlt Madryka is megérkezik, aki biztos benne, hogy a lány Matteóval töltötte az éjszakát, becsmérelni kezdi menyasszonyát. Majdnem párbajra kerül sor, amikor a szobájából kilép Zdenka, hálóingben, és töredelmesen bevallja, hogy Matteo vele volt az éjjel. Mandryka bocsánatot kér, és megkéri Waldner gróftól Zdenkát, Matteo számára. Arabella és Mandryka boldogan ölelik át egymást.
Woody Allen a rá jellemző emberismerettel és sziporkázó humorral tárja elénk az emberi kicsinység és nagyság egész tárházát. Nagy büszkeség, hogy előadásunk ősbemutató, a darabot magyar közönség láthatja először a világon.
A különleges hangulatú musicalremek hazai története során mindössze második alkalommal, eredeti koncepcióban került színre a Szegedi Szabadtéri Játékokon, és egy csapásra meghódította a közönségszívét. Nyáron Manderley újra kitárja kapuit a borzongásra, izgalmakra, romantikára és sodró dallamokra vágyók előtt!
„Hegedűs a háztetőn… valahol mind azok vagyunk. Megpróbálunk egy letisztult dallamot kicsalni, miközben egyensúlyozunk, hogy ne szegjük nyakunkat. Nem könnyű!”
