Mi vár arra a negyvenhez közeli kanadai nőre,
akit apja küld Magyarországra azért, hogy írja meg Domján Edit életét?
Hogyan feleljen meg az őt mindig kritizáló apja elvárásának, ha nem
kötődik az országhoz, és azt sem tudja, ki az a Domján Edit?
Mit remélhet az a huszonéves magyar színésznő, aki évek óta Domján Edit
bűvkörében él, s most végre eljátszhatja a színésznő egyik nagy
szerepét, az Üvegcipő Irmáját? Képes lesz-e saját Irmát játszani?
Választ kap-e valaha arra a kérdésre, amely évek óta nyomasztja: mért
lett öngyilkos negyvenévesen Domján Edit?
És mi vár erre a két nőre, ha összeismerkednek? Miként hathat rájuk
negyven évvel a halála után az a művész, aki annyira volt vidám,
amennyire szomorú, annyira volt kitárulkozó, amennyire zárkózott, és
annyira volt szerető, barát, amennyire magányos? Mi volt a titka a
színésznőnek, a nőnek és a kedvesnek?
És milyen válasz születik meg a két nőben, akik a darabban felteszik maguknak ezeket a kérdéseket?
És a nézőben…? (Harsányi Judit a darab szerzője)