Mai társadalmi, lélektani helyzetünk sok szálon, sok módon, több dimenzióban kötődik Ady korához. Feszültségeink, halálfélelmeink, szerelmeink, gyónásunk, magunkba nézésünk elmaradása, boldogtalanságunk, céltalanságunk, nihilizmusunk, hitetlenségünk mind-mind a „minden egész eltörött” érzéshez, végkifejlethez áll közel.
Mi a minden, mi az egész? Törvényszerű mindennek elmúlása, új hagyományok megjelenése, viselkedésünk, magunk változása? Meglehet-e a világ „régi tudás, táltos költő nélkül”?