Program


Érzelem és értelem

Érzelem és értelem

Mi lehet a közös egy virtuóz, pergő, tréfásan ránk kacsintó Mozart-nyitányban, egy belső vívódásokkal teli, nagy tömbökben vonuló, későromantikus Sibelius-hegedűversenyben és egy, az elsőt nem huszonkét évvel, hanem alig pár hónappal követő napfényes, sikeres Brahms: 2. szimfóniában?

 több

Nincs aktuális előadás

Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!

Utolsó előadás dátuma: 2018. február 27. kedd, 19:30

Furcsa módon: a bátorság. Mozart a Figaro házassága c. opera megírásával tökéletesen szembe ment azzal a hatalommal, mely Franciaországban indexre tette a mű alapjául szolgáló Beaumarchais-színdarabot, Bécsben pedig még 1785-ben is tiltólistán tartotta azt. Ezért nemcsak a zene, de maga a megírás ténye is üggyé vált. Jellemző az eredeti színdarabot övező egykori zavarodottságra – a téma felettébb kényes: az első éjszaka kegyúri jogát érinti –, hogy a francia király engedélyezte ugyan a mű előadását, de a párizsi színpadi bemutató akkora botrányt kavart, hogy azonnal börtönbe is záratta a drámaírót. Ezek után a Figaro-ból operát írni, arra egyáltalán engedélyt kapni önmagában felért egy kisebb fegyverténnyel. E habkönnyűnek „látszó” mozarti gyönyör mögött tehát nem kevés politikai villám cikázott.

Ennél komolyabbakkal – saját lelkének gyötrelmeivel – már csak Jan Sibelius találkozott, amikor nekiveselkedett egyetlen hegedűversenye, sőt: egyetlen versenyműve megkomponálásának. Rengetegen rajonganak e darabért. Az elejétől a végéig minden taktusban hallható az a kitöréseiben is helyben járó, töprengő belső harc, szenvedés, melyet a szerző vív saját hangja megtalálásáért – azért, hogy végre egyedi, sibelius-i módon szárnyalhasson fel a lelkében kavargó mondanivaló. Nagyon vékony a mezsgye a már ismert romantikus fordulatok és a keresett saját hang között. 1904-ben vagyunk, mondhatni, már időn túl egy ilyen hangütésű romantikus darabhoz. A szerző hallhatóan hánykolódik az egyéni sibelius-i hangütés és a vonalszerűen szárnyaló, szabályosan megírt mendelssohn-i, csajkovszkiji, bruch-i utánzatok haladós csábítása, a múlt szolgai követése között. Az eredmény: végig saját hangra törekvő, nagyon összetett, technikailag rendkívül izgalmas, az első tételben is belső kadenciával megszakított, nagy tömbökben töprengő versenymű, mely indulatos kitöréseiben sem képes jó ideig túllépni e problémán. Szerzőnk csak a mű végén meri megalkuvás nélkül felvállalni magát – de végül megtörténik az áttörés, megszületik az egyedi, az igaz hang, mely azonnal igazolja is az előző tételek jogosságát. Nem véletlen, hogy az 1904-es bemutatót követően – amelynek sajátos létrejötte is megérne egy önálló fejezetet – 1905-ben nagyon alapos revíziónak vetette alá a művet Sibelius, s ő maga pedig csak 1924-ben dirigálta először.

Ennél nagyobb töprengései már csak Johannes Brahms-nak lehettek, amikor végre vette a bátorságot, és túltéve magát a „Beethoven után szimfóniát írni?” - bénító dilemmán, 1876-ban befejezte a már 1854 (!) óta foszlányokban létező, dédelgetett 1. szimfóniáját. A jelek szerint még a darab bemutatóját követő epés „Beethoven X. szimfóniája” - jellegű kritikák sem ingatták meg abban a hitében, hogy igenis van mondanivalója ebben a zenei formában, van olyan saját hangja, melyet felvállalhat, noha alig pár hónap múlva, 1877-ben befejezett 2. szimfóniájáról – hangversenyünk záró darabjáról – is, mint egyfajta „pasztorálszimfóniáról” írtak a korabeli kritikák. Amely vélekedés egyébként igaz is, de egyértelműen hallható: szerzőnk tisztelete a nagy előd, Beethoven iránt immár csak tisztelet, amely bizonyos fordulatokban van csak jelen. A szépen hangszerelt, klasszikus hatású, gyönyörű témákat felvonultató darab harmóniameneteiben, feszültségpontjaiban és oldásaiban már a jellegzetes brahms-i világot kapjuk. A záró tétel férfias dinamizmusa, ujjongó optimizmusa pedig messze túlmutat e mű befejezésén: merjünk nagyok lenni, merjük felvállalni magunkat; higgyük el: értéket képviselünk, olyan egyediséget, melyre joggal lehetünk büszkék. Ennek látványos kifejeződése, a megtalált saját hang, a szimfónia-komponálás sikere feletti jogos, brahms-i öröm megjelenése e pazar mű záró tétele, s egyben mottója is hangversenyünknek: akár a politika, akár saját lelkünk kételyei, akár a nagy elődök talán túlzóan bénító tisztelete is áll az útjába, a saját hang, az alkotás, a darab előbb-utóbb mindenképp felszínre tör. Csak akkor érezhetjük: igazat beszélünk, komponálunk, írunk, ha a mű abban az ideális formában, azon a hangon, csorbítatlan teljességben születik meg, ahogy lelkünk legmélyén bennünk él. Ennek felvállalása azonban nem kis bátorságot kíván, mert először is nekünk magunknak kell elhinnünk: jó az, amit csinálunk és van jogunk helyet követelni az alkotók között. Mozart, Sibelius, Brahms e darabjai nemcsak megkapó zenei szépségük, de keletkezésük körülményei miatt is tökéletes példái e folyamatnak.

Műsor:

Mozart: Figaro házassága – nyitány K492
Sibelius: d-moll hegedűverseny Op. 47.
Brahms: II. (D-dúr) szimfónia, Op. 73.

Közreműködik:

Szabadi Vilmos - hegedű
Kodály Filharmonikusok Debrecen

Vezényel: Káli Gábor - Nürnberg

Ajánlatunk


Az Őrült Nők Ketrece egy olyan hely, ahol mindenki az lehet, aki. Vagy épp az, aki lenni akar. De ha muszáj másnak mutatnod magad, mint aki vagy? Hit, remény, szeretet, munka, család, haza, tegnap, ma, holnap, én, te – és ketten együtt.

Ezt a darabot irodalmunk tényleges szereplői és azok sorsa ihlették. A részleteket azonban sokhelyütt a szerzők és a műfaj igényei alakították.

Ajánló


Szerző: William Somerset Maugham: CSODÁLATOS VAGY, JÚLIA! színház két részben a Játékszín színpadára alkalmazta: Németh Ákos

A 60 perces angol nyelvű túrák mindennap háromszor (13:30, 15:00, 16:30) indulnak. Időszakosan olasz, francia, spanyol, német és magyar nyelvű…

Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
becsült lejárati idő:
00:00

tétel a kosárban

összesen:


Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!




Vásárlói tájékoztatóÁltalános szerződési feltételek | Kapcsolat