Agota Kristof? Kristóf Ágota? Ágota? Kristóf? Hogyan történhet meg egy magyar íróval, hogy a nevét látva a magyar olvasó még a nemét illetően is bizonytalankodik? Hogyan történhet meg egy magyar íróval, hogy közé és a szövegei közé egy fordítót is be kell iktatnia a magyar olvasónak? Hát hol élünk? És mikor?
Itt élünk, ahol szoktunk, és most, meg tegnap, a 20. század második felében, amikor az apák börtönben ültek, a gyerekek internátusban éltek vagy túléltek. Amikor a forradalom után megnyílt a határ, szaladtak a boldogabb élet után. A menekülés azonban nem a letelepedéssel ér véget. Kristóf Ágota, aki négyévesen már olvasott, huszonegy évesen, Agota Kristofként megint analfabéta lett, aki nem ismer rá a francia szavakra. És ennek már soha nem lesz vége, hiába kezd el franciául írni, hiába lesz francia írónő, mindig ott a szótár az íróasztalán. Van e a szó végén? Van az o-n egy olyan kis háztető?
Ki lehet ezt bírni? Ha ír az ember, mindent ki lehet bírni. Talán ha énekel, akkor is.
A szerző 21 éves volt, amikor 1956 végén, a forradalom leverése után egy kisgyerekkel a karján a zöldhatáron keresztül elhagyta hazáját, végül Svájcban telepedett le. Második férjével és az új házasságából származó gyerekeivel már franciául beszélt.
Verseit magyarul írta, de történeteit, néhány kísérlettől eltekintve, franciául.
Ahhoz, hogy francia nyelvű író lehessen, újra kellett tanulnia az olvasást, mint egy analfabétának. Szimbolikus történetek a kötet írásai: eljutunk attól a stabil értékrendtől, hogy mindenki magyarul, tehát „érthető nyelven” beszél, addig, hogy a kivándorlónak, az alkotónak új nyelvet kell elsajátítania, mint egy tudatlannak, mint egy analfabétának, ahhoz, hogy létezni tudjon a világban.
A kényszerű menekülés, az önként vállalt száműzetés krónikája. Az analfabéta jelenleg is aktuális témákat feszeget, szól asszimiláció és a gyökértelenség problémaköréről; az identitás, az országhatárok, a nyelv, és a művészet kapcsolatáról. Részlet Petőcz András tanulmányából.
Támogató: Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság.
Van a Bajza utca sarkán egy kis palota. A józsefvárosi Nagytemplom utcai bérházban pedig izgatott a készülődés. Pünkösdi Kató színinövendék a Csókos asszony címszerepét játssza. Ünneplik őt meg eljegyzését Dorozsmay Pista zeneszerzővel. A vőlegény azonban átmulatja az éjszakát, zálogba csapja a jegygyűrűket, és megszökik Rica Macával. A botrányos megcsalatás után érkezik Tarpataky báró, a híres mecénás. Katónak pedig dönteni kell: palota és gazdagság, csillogással kecsegtető siker vagy a szegényes bérházban eltöltött élet boldogságra vágyakozva. Zerkovitz Béla egyik legnépszerűbb, örökzöld, operettje csupa humor, szenvedély, szerelem, színház a békebeli Pestről, amikor olyan slágerek csendülnek fel többek között, mint az Asszonykám, adj egy kis kimenőt, az Éjjel az omnibusz tetején, a Gyere, te nímand, a Mi, muzsikus lelkek, valamint a műfaj és a darab emblematikus dala, a Van a Bajza utca sarkán... kezdetű sláger.
A történet két szélhámosról szól: Lawrence úriember, akiről könnyen elhisszük, hogy nemesi sarj, egy száműzött uralkodó; Freddy Benson azonban kisstílű. Meséjében szegény, beteg nagymamájának gyűjt könyöradományokat. Kettejük barátsága akkor kezdődik, amikor kiderül, hogy mindketten a Riviérán kívánnak turistákat kifosztani, és rájönnek, hogy szövetkezve könnyebb. A Steve Martin és Michael Caine játékával fémjelzett film nem véletlenül ihlette meg a „színházcsinálókat”. A fordulatokban gazdag és rendkívül humoros történet kiváló zenével fűszerezve robbant be a Broadwayre, útját azóta is töretlen nevetésorkán, tapsvihar és díjeső övezi.
A 2023|2024-es évad egy magyarországi bemutatóval indul, Tena Štivičić kortárs horvát drámaírónő 3tél című díjnyertes darabjával Alföldi Róbert rendezésében.
Jegyvásárlás
