Tar Sándor novelláiból írta és színpadra alkalmazta: Keresztury Tibor
Tar Sándor tündöklése és bukása az utóbbi évtizedek irodalmi életének legnagyobb visszhangot kiváltott eseménye, értelmiségi társaságok állandó beszédtémája lett. Noha sokan próbálták megfejteni azt a lélektani drámát, ami a villám-karrier, és a legközelebbi barátairól hosszú éveken át jelentő ügynök-lét között feszül, Tar tragikus sorsa, története máig feldolgozatlan: titkok, legendák, szóbeszédek övezik. A debreceni író sorsa ugyanis jóval túlmutat önmagán: a szegényekkel, elesettekkel szolidáris, közülük érkező, majd nagy ívű írói pályát befutó szerző titkos élete a máig lezáratlan ügynök-kérdés végiggondolásának újabb alkalma lehet.
Meghalni nem munkacímű színpadi mű nem kíván ebben a súlyos társadalmi kérdéskörben ítélkezni, igazságot tenni, hanem a személyiség széthullását, meghasonlását állítja a fókuszba az életmű legjobb novelláiból vett szövegrészletek beemelésével.
Elsősorban olyan Tar-könyvekre támaszkodva, mint a Szürke galamb, a Lassú teher, a Nóra jön, vagy A térkép szélén, a színpadi adaptáció azt szeretné érzékeltetni, hogy az író az általa elkövetett morális vétséggel, és a teljes meghasonlással, összeomlással saját hőseit reprodukálta, vagyis élete végére maga is egy lett közülük. A kor egyik legnagyobb, legeredetibb írója élete utolsó, hiteles, drámaian megszenvedett gesztusaként önnön szereplőivel ebben a formában is azonosult.
Horváth Csaba társulatával visszatér a Trafó Kortárs Művészetek Házába, ahol korábban A testek felszínének esetleges állapotairól, a Kalevala, az Isteni vidékek, a Godot-ra várva, az Ó, azok a szép napok és a Koto és Kaori című előadásait mutatta be.