Ebben a világvégén maradt, felejtett katonai táborban nincs más feladat, mint amit a Kapitány és a Doktor, egy itthagyott rendszer fenntartói kitalálnak. Mintha Trepljov színházát néznénk a tóparton, azt a kozmikus magányt az űrben. Hideg, hideg, hideg. Üres, üres, üres. Nincsenek falak, így mindenki terébe, életébe belelátunk. Ahogy kijárat sincsen, így nem lehet elhagyni ezt a helyet. A szereplők élete a szemünk előtt zajlik, szimultán. Kilépni nem, csak megszűnni lehet. Marie és Woyzeck számára is ez az egyetlen lehetőség.
Büchner töredékekből álló műve megtörtént bűneseteket vett alapul. Daniel Schmolling 1817. szeptember 25-én leszúrta barátnőjét, L-t; Johann Christian Woyzeck pedig 1821. június 21-én hét késszúrással ölte meg szeretőjét.
Mi vezethet el odáig, hogy a számunkra legfontosabbat tegyük tönkre, pusztán annak féltéséből? Milyen az az út, amin végighaladva elveszíthetjük az irányítást a gondolataink és a tetteink fölött?
Woyzeck :Major Erik e.h. Marie :Tóth Zsófia e.h. Bolond:Bánki Gergely Kapitány :Terhes Sándor Doktor :Csoma Judit Tamburmajor:Nagypál Gábor Andres: Horkay Barnabás
díszlettervező:Fekete Anna jelmeztervező:Kálmán Eszter dramaturg:Garai Judit dalszöveg:Peer Krisztián zeneszerző:Kákonyi Árpád fénytervező:Payer Ferenc jelmeztervező asszisztens:Keszei Bori asszisztens:Kovács Henrietta, Rezek Borbála
Az előadás a műfajtól megszokott módon nincs híján humornak, játékosságnak, A mosoly országa a kibékíthetetlen világnézeti ellentétek, kulturális és társadalmi különbségek komoly kérdéseit járja körül, és ez a világ első operettje, mely nem vidám végkifejlettel zárul.
Előfordul: hulla, és annak fagyasztása, csontok, hányás, köpés, meztelenség, verekedés, felnőttfilm-részlet, kitört ujjak, kábítószer fogyasztása és terjesztése, méregkeverés, zászlóégetés (ja ez nem), egyszer elhangzik az a szó, hogy 'zsidó', egyszer az, hogy 'cigány'. Lesz füst, stroboszkóp, hangos zene, riasztó hangeffektek, zaj, káosz, kosz és több liter művér.