Bátyámmal sokat veszekedtünk gyerekként. Ha én babázni szerettem volna, ő indiánosat játszott volna velem, ha én tollasozni hívtam, ő biztos focizni akart. Az összeszólalkozásból vita, a vitából veszekedés, a veszekedésből sírás, a sírásból ajtócsapkodás lett. A duzzogás után azonban azon gondolkodtunk, hogy hogyan békülhetnénk ki. Mert rossz volt egyedül ücsörögni, rossz volt egyedül játszani, és rossz volt, hogy nem szóltunk egymáshoz. Így hamar kibékültünk. Aztán kezdődött minden elölről... Mesénkben a magának való, rendetlen, vadóc kisvadkan, Dönci és a rendmániás, kényeskedő Liza cica egy kisbuszban összezárva próbálják kibírni a téli hideget tavaszig. Együttélésük számtalan ismerős konfliktust és vicces helyzetet teremt, hiszen ez a mese rólunk is szól...
"Az improvizációval és interaktivitással fűszerezett, porcukor illatú estén felülünk az érzelmi hullámvasútra, és hősünkkel együtt fejest ugrunk egy különös kalandokkal teli utazásba, amelynek a végén az alábbi legfontosabb kérdésekre megtalálhatjuk a választ! – Megsúgom, sokkal közelebb van, mint gondolnánk." – Pokorny Lia
Jegyvásárlás
