A Parapács név az erdélyi magyar tájnyelvekben ügyes, talpraesett, jó beszédű embert jelent. A zenészek, kiknek muzsikáján felnőttünk, mind efféle rátermett, ügyes emberek. A falvak muzsikusai – sokszor az egész napos kemény munka után – nem törődve a fáradtsággal, hajnalig húzták a talp alá valót. A népzene hagyományőrző mesterei önkifejező és érzelemdús, olykor elképesztően virtuóz játékmódjuk miatt példaképeinké váltak. De nem csak tehetségükért, szorgalmukért és kitartásukért nézünk fel rájuk, hiszen muzsikájukban nagyapáink örökségének az anyagiaknál fontosabb, megfoghatatlan szeleteit őrizték meg nekünk.
Ennek keretében mi is azt tartjuk legfőbb feladatunknak, hogy a népzene mulattató, és a néphagyományok közösségteremtő funkcióját átmentsük a saját „mi időnk” világába. Kicsiknek – nagyoknak koncertjeinken, táncházainkban, vagy lemezeinken felidézni az „ő idejüket”, s benne a legelőszélen mulató pásztorok estéinek, vagy éppen padkaporos pajták báljainak hangulatát.
Egy zenekar legmeghatározóbb személyisége a prímás, és az ő muzsikája. Pusko Márton, aki prímásként 2017-ben kapta meg a Népművészet Ifjú Mestere címet, a felvidéki Tornalján nevelkedett, és ő is azon szerencsés zenészek közé tartozik, aki még személyesen tudtak tanulni a népzene hagyományőrző mestereitől. Ilyen volt például az abaújszinai Potta Géza „Gatyo”, vagy az alsókálosai Molnár Géza „Sandrík”. Marci tudása és tapasztalatai a felvidéki muzsika terén jó alapot biztosítottak a Bëbocsātlak című lemezünk elkészítéséhez.
Vojtonovszki Sándor
A koncertet követő táncházban muzsikál a Parapács zenekar valamint Szilágyi Tóni és zenekara.
Jegyvásárlás
