A harsona testét egy körülbelül három méter hosszú, S alakban meghajlított, hengeres cső alkotja, amelynek párhuzamos szakaszait hidak kötik össze. Egyik végén a tölcséres fúvóka, másik végén erősen kiszélesedő tölcsér található. A hajlított rész egy teleszkópszerűen mozgatható, U alakú kettős tolócső, amellyel a hangszer csőhosszúságát és ezzel a hang magasságát folyamatosan lehet változtatni. A harsona a hasonló elven működő tolótrombitákból alakult ki, közel ötszáz évvel ezelőtt. A századok során sokféle műfajban szerepelt: a templomi zenétől az operán és a szimfonikus zenekari műveken át egészen a jazzig kedvelt hangszer lágy, sokszor fenséges, ünnepélyes hangzása és hajlékonysága miatt.