Az opera Verdi által már korábban is feldolgozott motívumokból építkezik. Megtalálható benne az elveszett gyermek, a generációs konfliktusok, a barátság és az árulás. „Ilyen bensőséges, finoman kidolgozott zenét, nemhogy értékelni, de felfogni sem lehet” - méltatja a művet egy korabeli kritika. A széleskörű népszerűséghez azonban hosszú út vezetett. Az első változat szövegkönyvét a Macbeth, a Rigoletto és a Traviata után ismét Francesco Maria Piave írta. „A Boccanegra majdnem akkorát bukott, mint a Traviata. Azt hittem, valami érdemlegeset írtam, de úgy látszik, tévedtem” - állapítja meg Verdi egy levelében az 1857-es velencei bemutató után, és maga is érzi, hogy valami hiányzik operájából.
Mintegy húsz év telik el. Új szövegíró, új változat, új árnyalatok. A zeneszerző újabb évekig tartó közös munka során Arrigo Boitóval (az Otello és a Falstaff szövegírójával) dolgozza át az operát, melyet elsöprő sikerrel mutatnak be 1881-ben a milánói Scalában. A hangszerelés, az opera tónusa változatlanul sötét marad, ám egy-két helyre Verdi belop egy kis fényt. Közben egyre jobban eltávolodik a zárt számoktól az egységesebb zenei anyagból építkező, korszerű zenedráma érdekében.
Koncertszerű előadás olasz nyelven, magyar felirattal.
