Richard Wagner úgy vonult be a zenetörténetbe, mint a zenedráma meghatározó mestere. Ez a műfaj hangzásában, apparátusában, komplexitásában, sőt időtartamát tekintve egyaránt grandiózus. Ez Wagner legsajátabb világa: a monumentális arányoké. De hiszen Wagner dalokat is írt! Milyenek lehetnek? Hogyan használja az énekhangot mesterünk akkor, ha a szoprán nem hatalmas színpadon áll, és nem nagy létszámú, rézfúvókkal megerősített zenekar a társa, hanem egy kis pódiumon, egyetlen zongora kíséretében, meghitt érzésekről énekel? Izgalmas felfedezőút megismerni Wagner dalait, mérlegelni, mit fogad el kortársai eszköztárából, s miben különbözik tőlük. Ez kiváltképp érzékletesen figyelhető meg akkor, ha egy Wagner-dalest műsorán más 19. századi zeneszerzők alkotásai is szerepelnek.
Kalauzunk, a finn Camilla Nylund otthonosan mozog a Wagner-repertoár területén: neki köszönhetjük a 2011-es Budapesti Wagner-napok Lohengrin-előadásának emlékezetes Elza-alakítását. Partnere, a német Helmut Deutsch korunk egyik legjelentősebb zongorakísérője a dal műfajában. A Müpában immár visszatérő vendég: ő volt Jonas Kaufmann partnere a művész emlékezetes dalestjén, 2016 júniusában.
