A betörő: „Csak azért mondom, mert engem hiába üt pofon, én nem párbajozom. Maga mindennek az oka! Az alkalom szüli a tolvajt! És ön szülte az alkalmat. Ön ennek a betörésnek a nagypapája!”
Bernard Slade 1975-ben írta Jövőre veled ugyanitt című vígjátékát, amelyet Tony-díjra jelöltek, majd a filmadaptációjáért az Oscar-jelölést is begyűjtötte. A darab több mint 1400 előadást ért meg a Broadwayn, a világ több országában is bemutatták. A történet szereplői Doris és George, akik ugyan mással élnek házasságban, mégis minden évben egy februári hétvégét egymással töltenek, az évek során pedig a kaland mély emberi kapcsolattá válik.
Richard Strauss és Hugo von Hofmannsthal utolsó közös operája derűs és megható búcsú a tovatűnt, békebeli Bécstől, és hasonló érzést keltve tér vissza most a MET repertoárjára az Arabella – az idén elhunyt Otto Schenk 1983-as rendezésében.
Richard Strauss és Hugo von Hofmannsthal utolsó közös operája derűs és megható búcsú a tovatűnt, békebeli Bécstől, és hasonló érzést keltve tér vissza most a MET repertoárjára az Arabella – az idén elhunyt Otto Schenk 1983-as rendezésében.
Két kíváncsi kis pingvin a hosszú vándorúton új barátokra és ismeretekre tesz szert, míg megtalálják a jegesmedvét, akivel barátságot kötnek. A látványos, nagyméretű bábokkal előadott vidám műsor a gyerekek egyik kedvence.
A Kerekutca minden lakója egytől egyig hétköznapian furcsa, de szerethető figura, a közösség fontos részei, részesei. Mindenkitől lehet tanulni valamit, ami eligazít, végigkísér a Kerekutca ezer zegzugán. Hiszen a zene és a tánc színes forgatagában megelevenedő falunak, a házak közt szövődő kalandoknak egy szempillantás alatt részese lesz minden néző, hallgató, éneklő, táncoló.
Shakespeare egyik legismertebb vígjátékában egymás ellen fordulnak testvérek, fiatalok szerelmesek lesznek egymásba, nevetnek és sírnak, álalakba bújnak, elvesztik majd újra megtalálják egymást, és felbukkan egy szomorú bohóc is, akinek mindenkiről megvan a véleménye.
A kétrészes koncerten a Népzene Tanszékhez kötődő fiatalok – egykori és jelenlegi hallgatók – mutatkoznak be. Bár a két zenekar művészi célkitűzései eltérőek, egy valami mégis közös bennük: a mély stílusismeret és a népzene feltétlen szeretete. Ezen az estén a két együttes repertoárja egymást kiegészítve nyújt kitűnő koncertélményt.
A Madarak küzdelmében (Lutte of Birds) a madarak szárnyalásának érzete szivárog át a Lutte eredeti koncepcióján, létrehozva ezzel egy új és izgalmas, dinamikus fúziót a Frenáktól jól ismert küzdelem-, és szabadság-tematika között. „Pórázon tartjuk a többieket, amíg kiszolgálnak minket, simogatunk, de abban a pillanatban, hogy kicsit mozdulnak, mennének, visszarántjuk őket.” – így jellemzi Frenák azt az erőszakos, hatalomgyakorló attitűdöt, ami a Lutte-ben jelenik meg, és világunkat évszázadok óta kísérti.