Csehov novellák állnak össze egy csokorrá Kiss Csaba De mi lett a nővel című férfimeséjében, ami a RÉV Színház előadásában gyűrűzik tovább.
Az előadás három férfiról szól, akik egy csehovi-godot-i világban próbálják felfejteni, hogy mi lett “A NŐ”-vel. Mindegyiküknek mást jelent A NŐ, a képzeletben megjelenő, elérhetetlen, megtarthatatlan típus. Apró történetszilánkokon keresztül mesélik el a reménytelen szerelem és csalódás stációit. Rövid etűdökben kapunk pontos képet férfi típusokról, drámai helyzetek megéléséről. A jelenetek egyes rétegei magukban hordozzák a tragédiát és vele párhuzamosan a bohózatot is.
A történetek közti átkötésekben a három férfi viszonya rajzolódik ki. Barátságuk a kezdetektől egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen.
Három férfi, húsz szerep, nyolc történet és egy nő.
Erős, hatalmas személyiségek, legendák – egészen emberi közelségben: Winston Churchill és Greta Garbo véletlen találkozása, miután a világ óriásszínpadairól távoztak.
Valami arra ösztönöz, hogy egy állapotot kibontsak, életérzésem egyik összetevőjét: a közösség utáni abszurd és csillapíthatatlan vágyakozást, az ügyefogyott próbálkozásokat a távolság és elszigeteltség leküzdésére. Bármennyit tűnődöm is e tervemen, sosem tudom lezárt egésznek tekinteni. Leginkább valami sötét, áradó vízsodrás képzetét kelti bennem: arcok, mozdulatok, hangok, kiáltások, fény és árny, hangulatok, álmok, semmi sem szilárd és teljesen megfogható. Álom, vágy, esetleg csupán reménykedés vagy félelem, melyben épp az iszonyatost nem mondja ki senki.
Három nő várja, hogy a negyedik meghaljon.
Az előadást Martin Miller 2013-ban íródott és 2019 áprilisában magyarul is kiadott könyve: A tehetséges gyermek igazi drámája - Alice Miller tragédiája ihlette, valamint Alice Miller írásai.
A Fekete-fehér feszültségét többek között a főszereplő, Dr. B. alakjának különös titokzatossága adja, és az, hogyha a játszma elkezdődött, sohasem tudhatod, hogy a végén a győztes vagy a vesztes oldalon állsz majd. A monodráma szereplői, egytől-egyig Göttinger Pál megformálásában, saját értékrendjük és igazságuk szerint cselekednek.
Önök azt kérdezik: „Vajon hogyan fogok én szórakozni azon, hogy öt fickó – egy alvilági gengszter, egy elegáns méltóságos úr, egy intellektuel, egy befolyásolható kispolgár és egy álnépi figura – egymást fenyegeti egy, mindig a másik kezébe kerülő stukkerrel, egy ablak nélküli, zárt szobában?”
Köztudott, hogy minden híres embernek van dublőre arra az esetre, ha veszélyben vagy akadályoztatva volna, esetleg meghal. Mi történik akkor, ha a dublőrök nem úgy viselkednek, ahogyan azt nekik betanították?
Képzeljük magunkat a harmincas évek Budapestjére, amikor zeng-bong az egész éjszaka, ezer mulató várja a szórakozni vágyó, magáról elfeledkező közönséget.
Ebben a romantikus-bűnös korban az egyik mulató, az Arizona sarkában egy titokzatos néni üldögél. Senki nem tudja az igazi nevét, se azt, hogy ki volt ő korábban, mielőtt befészkelte magát az egyik sarokba. Szívesen mesél annak, aki leül mellé – történeteiből pedig kibomlik az a hőskor, amikor a mutatványosoknak, színészeknek, énekesnőknek, táncosnőknek, kabaréhősöknek szóló tapsviharban alakult ki a máig világhíres pesti éjszakai élet. A színdarabot ráadásul az eredeti Arizona mulató falai között játsszuk. A falak pedig mindenre emlékeznek…
Willy Russel szívmelengető és sziporkázóan humoros sikerdarabját új fordításban Balsai Móni nagyszerű alakításával állította színpadra a Liza a rókatündér című film rendezője.
Az Álomgyár beteljesületlen vágyaink iparosított előállítótere. Hollywood-i stílusban. Azaz, izgalmas külső mögé rejtett belső kiüresedettség. Korunk egyik legkiemelkedőbb drámaírójának, Ivan Viripajevnek tollából származó történet rendkívül egyszerű, mégis örökérvényű emberi tulajdonságokra épít, felhasználva az amerikai filmipar unalomig ismételgettet kliséit. Egy átlag péntek este, itallal, narkotikumokkal és annak minden velejárójával összekuszálja tíz átlagember történetét, akik saját belső problémáikkal küzdve magukra erőltetik a minden rendben van amerikai életérzést. Ahogy beljebb kerülünk az álomgyári örvénybe, egyre inkább szűnik meg az eddig biztonságot adó sematikus világ és jutunk el mindennapjaink abszurd közjátékáig. Mindannyian élünk valamiért, mindannyian elveszünk néha, mindannyian próbálkozunk és mindannyian keressük az utat a szeretet felé, ez az Álomgyár.
Egy középkorú, elvált férfi, kétgyerekes családapa, George kapcsolatai megfeneklenek. Nem magában keresi a hibát, sőt, egyáltalán nem is keresi. Azzal kell megküzdenie, hagyja-e, hogy mások alakítsák az életét helyette, vagy mégiscsak maga hozza meg a döntéseit. A mindenbe beleavatkozó ügyvéd nővére miatt köt egy fogadást, hogy egy családi vacsorára az „igazival” érkezik. Felbérel egy színésznövendéket – aki eredetileg gimnáziumi irodalomtanárnő (Meredith), de pályát módosított – a „színlelt szerelem” eljátszására. Ő leginkább a pénz és az improvizációs játék miatt megy bele a játékba. A „vacsoraszínházra” készülődés, a szerelmi próba aztán elég jól megy nekik.
Hogyan is lehetne jobban elmesélni egy ember életét, mint a szerelmei történetén keresztül? Erre, és saját boldog-boldogtalan pillanatainkra, éveinkre gondolunk, miközben Daru történetével ismerkedünk.