Havonta jelentkező interaktív művészeti foglalkozás gyerekeknek
A foglalkozásokat Kékkovács Mara és Bordás Barbara, a Budapesti Operettszínház művészei tartják.
Megindító szellemidézés: a Börcsök Boglárka által készített videofelvételek és a precíz megszemélyesítés segítségével három elhunyt táncos elevenedik meg - és velük együtt a modern tánc szabadságát és a 20. századi ideológiák elnyomását tükröző megható élettörténetük.
Mennyire lehet beszédes egy egyszerű levegővétel? Hogyan lélegzünk életet gondolatainkba és vágyainkba? Az in_form egy mozgás alapú esemény, amely felerősített lélegzet hangokat használ. Az előadás a láthatóság határán marad, arra kér, hogy nyisd ki a füled, figyelj és légy jelen.
Bősze Ádám és László Ferenc Páratlan párok c. előadássorozata harmadik évadának minden egyes estéjén hajdani kortársak kerülnek majd egymás mellé: egy nagy zeneszerző és egy koronás fő vagy jeles államférfiú.
A Budapest 150 programsorozat keretén belül tavasszal és nyáron három különleges ismeretterjesztő előadást láthatnak a KMO-ban, Katona Csaba történész tolmácsolásában.
Az évezredes minták odalettek, az életmód egyéni és túl változatos lett. Szembefordítottak a kultúránkkal, árkot ástak közénk és gyermekeink közé, nézzük, ahogy minden kisiklani látszik a kezünk közül.
Az európai festészet- és szobrászat történetében az érzelmek ábrázolása meglepően újkeletű, pár száz éve feltűnő jelenség. Az érzelemábrázolás művészek számára egy igazi kihívás, amivel szisztematikusan először XIV. Lajos, a Napkirály udvari festője, Charles Le Brun (1619–1690) foglalkozott. „Módszer a szenvedélyek [érzelmek] rajzolásának [ábrázolásának] elsajátításához” (Méthode pour apprendre à dessiner les passions) című sorozata nagy hatást tett a 18. század festészetére, hiszen az ő útmutatásai alapján ábrázolták a különféle, arcon tükröződő érzelmeket. Ennek kapcsán öt előadásban nézzük meg három pozitív (öröm, szerelem, vágy) és két negatív (harag, féltékenység) érzelem különféle ábrázolásait az európai művészet történetében.
„Előadásomban egy foglalkozási csoportnak, a pásztorságnak, azon belül is a juhászoknak dolgozó háromgenerációs magyarszabó-dinasztia munkásságáról és utolsó képviselőjéről: Jordán Zsigmondról (1925–1996) szólok. A szabónemzedék történetéről, a szentesi juhászöltöny és juhászmellény elterjedéséről, virágzásáról és utóéletéről számolok be. A dél-alföldi, így a csongrádi és csanádi pásztorokat kutatva többször elhangzott a szentesi szabó, Jordán Zsigmond neve. A juhászok őt keresték fel, hogy készítse el foglalkozásuk címerévé, saját identitásuk kifejezésévé váló viseleti darabokat: a kabátból, csizmanadrágból, mellényből álló együttest – ami későbbiekben pantallóval bővült –, amit mindannyian juhászöltönynek hívnak. Ebből következik, hogy szabómester-embertől ritkaságnak számít, hogy egy alkotótól ilyen számú viseleti darabot ismerünk.”
Kasza Tibi a Crystal zenekar énekeseként robbant be a köztudatba, majd szólókarrierbe kezdett, emellett sikeres tévés és rádiós műsorvezetőként is az ország kedvence lett.