A Budai Vár-barlang Budapest egyik legkülönlegesebb látnivalója, Magyarország egyik legrendhagyóbb barlangja. Ismerd meg a Budai Vár alatt húzódó barlangrendszer látogatók elől eddig elzárt részeit, gyere velünk egy izgalmas történelmi és természetismereti utazásra!
A Kristály Színtér ezért hívta életre a Fényhozók című előadássorozatot, hogy a közönség erőt és inspirációt kaphasson ebben a sűrű, gyakran kimerítő időszakban. Olyan esték ezek, ahol különleges gondolatok, tanítások és emberi történetek adnak kapaszkodót a testi–lelki–szellemi jóllétünk megőrzéséhez.
"Elkergetett a gazda, mert azt mondta, olyan kicsi vagyok, mint egy szem mazsola. És belőlem úgysem lesz soha tisztességes disznó!
- Tudod mit , te Mazsola? Maradj itt nálam! Úgy is mindig egyedül vagyok, s hacsak nem fúj erre a szél egy-egy újságlapot, bizony, sokat unatkozom magamban."
Ha létezik abszolút „sztár” a zeneszerzők között, Mozart biztosan ezek egyike kell, hogy legyen. Művein túl személyisége is számtalan alkotót vagy akár csokoládégyárost megihletett – nem véletlenül.
Az épületekhez hasonlóan a zeneművek is apró alkotóelemekből állnak. Hangokból, hangszínekből, a zene egyetemes törvényeinek engedelmeskedve – néha pedig azokat áthágva. De hogyan épülnek egymásra a zene építőkövei? Miként támogatják és színesítik egymást az egyes hangszerek és szólamok?
Mindannyiunk életében lehetnek olyan elvarratlan szálak, vagyis feldolgozatlan események és lezáratlan konfliktusok, amelyek a mai napig hatással lehetnek ránk – legyen szó a hangulatunkról, egészségünkről, kapcsolatainkról vagy épp az önmagunkról alkotott képünkről.
“A nő relatív lény, nem önmagához képest határozzák meg, hanem a férfihoz képest. A nő az, amivé a férfi ítélete teszi.” - a gondolat 1949-ben került feljegyzésre, de nyilvánvalóan ősidőkből ered, és ma is szokás még e karóhoz kötni az ebet. Épp ezért, ha az az ítélet születik, hogy nekünk nőknek nincs humorunk, akkor nincs. És kész.
„Az eddigi legszemélyesebb előadásunk. Lecture, vallomás és számvetés. Elmegyünk a gyerekekkel Japánba, aztán meglátjuk, mi lesz.” (Kiss-Végh Emőke, Ördög Tamás)