Van olyan, hogy Mozart nem vidám? Van, sőt Mozart épp azzal emelkedett ki a kortársai közül, hogy nagyon is fejlett drámaérzéke, kivételes tehetsége volt a karakterábrázoláshoz, az ellentétek ütköztetéséhez, a hirtelen hangulatváltások megjelenítéséhez. Más kérdés, hogy műveinek többsége alapvetően dúr hangnemű, vidám alapkarakterű.
150 éve, 1875. november 14-én indult el az első tanév a Zeneakadémián. A jeles napról megemlékező hangverseny műsorában az intézmény néhány kiváló tanárának műve hangzik el.
Az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) Rising Stars sorozatába bekerülni kiváltság, hiszen komoly kritériumoknak kell megfelelniük a fiatal muzsikusoknak, akiket a kontinens rangos koncerttermei jelölnek.
A tbiliszi születésű Giorgi Gigashvili sokáig álmodni sem mert zongoraművészi karrierről, mégis az elmúlt években sorra nyerte a nemzetközi versenyeket, kezdve a vigói megmérettetéssel, ahol idolja, Martha Argerich volt a zsűrielnök.
Einaudi egyszerű, de kísértetiesen szép minimalista zongoraműveiről és lenyűgöző filmzenéiről ismert. Közel harmincéves munkássága alatt számos olyan albumot adott ki, amelyek a slágerlisták élén szerepeltek, a világ legrangosabb koncerttermeiben telt házzal játszottak, és zenéje számos híres filmben szerepelt (Az érinthetetlenek, Doktor Zsivago, This is England, Nomadland stb.).
Anton Diabelli a klasszikus stílus egyik szellemes, sziporkázó képviselője. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a nála tíz évvel idősebb Beethoven is monumentális variációsorozatot írt egyik témájára. Azt azonban kevesen tudják, hogy Diabelli nemcsak komponista és zongorista, hanem kitűnő gitáros is volt. A Triovirate gitártrió az ő, eredetileg is három gitárra komponált művét választotta koncertje nyitódarabjául. Ezt követi Darius Milhaud huszadik századi francia zeneszerző eredetileg két zongorára írt kompozíciója.
Földes László Hobo idén év elején ünnepelte 80. születésnapját. A jeles jubileum kapcsán zenekarával országos turnéra indul, amely keretében egy közös ünneplésre hívja országszerte közönségét.
A fiatal portugál muzsikusok által Amszterdamban alapított Maat Saxophone Quartet bármit játsszon a fadótól az új zenéig, az egyéniség nem hiányozhat produkciójukból. Az egyebek mellett Portugália és Hollandia legrangosabb zenei versenyein is győzelmet arató együttes már két lemezt is kiadott, a kritika pedig rögtön az elsőről azt írta: „ígéretes, ördögien jó és mennyeien ragályos” .
Mozart, a mindig vidám, könnyed hangú tréfamester, akinek minden oka megvolt a jókedvre, hiszen pazar tehetségével könnyedén ontotta a remekműveket – így szoktuk gondolni. Ezen az estén azonban az ellentétek Mozartja áll előttünk, akinél minden fény mellett ott suttog az árnyék, és fordítva, aki a halál árnyékában is nevetni tud.
Gyöngyösi Levente: A Dunánál – koncertária basszusszólóra és zenekarra, József Attila versére
Dohnányi: Op. 19. fis-moll Suite
-szünet-
Brahms: 2. Szimfónia
Karmester: Hontvári Gábor
KÖZREMŰKÖDIK:
Cser Krisztián – a Magyar Állami Operaház magánénekese
és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
A százötven éve született Pablo Casals (katalánul Pau Casals) a 20. század egyik, ha nem a legnagyobb gordonkaművésze volt. Jellegzetes, éneklő hangot eredményező játékmódja forradalmasította a csellójátékot.
Milyen nagyszerű, ha a ködös novemberbe tavaszt tudunk varázsolni! Két híres tavaszmuzsika közt egy felemelő, dallamokkal teli ősbemutató. Csupa ritmus, csupa lüktetés és életerő!
Földes László Hobo idén év elején ünnepelte 80. születésnapját. A jeles jubileum kapcsán zenekarával országos turnéra indul, amely keretében egy közös ünneplésre hívja országszerte közönségét.
Richard Strauss és Hugo von Hofmannsthal utolsó közös operája derűs és megható búcsú a tovatűnt, békebeli Bécstől, és hasonló érzést keltve tér vissza most a MET repertoárjára az Arabella – az idén elhunyt Otto Schenk 1983-as rendezésében.