Igaz, hogy sírva vígad a magyar, hogy az angoloknak fanyar humora van, az olaszok sosem szomorúak, a svédek meg nem értik a tréfát? Ennek most utánajárunk és eloszlatjuk a tévhiteket, felfedezzük a humor árnyalatait és dimenzióit. A Barakk - a legvidámabb filmklub megvizsgálja, miként képezi le egy társadalom állapotát a humora és mit mond el rólunk az, hogy mit tartunk viccesnek. Ismert és kevésbé ismert filmalkotások segítségével Artner Sisso válogatásában és kommentárjaival.
A belépést kivételesen engedélyezzük rizs, gyertya, újság vagy vécépapír hiányában is. Sőt, még a Rocky Horror Show kultusza ápolóinak körében népszerű jelmezektől is eltekintünk. A film alapjául szolgáló musical már 1973-ban a színházban kultusszá vált. Paródiával van dolgunk, amely a sci-fi és horrorfilmekből táplálkozik.
A történet egy bankrablót, Ankert követi, aki frissen szabadul a börtönből, és a zsákmányért indul. Egyedül a bátyja, Manfred tudja, hol van a pénz elásva, aki mentális betegségben szenved, és már nem emlékszik rá, hol is van.
Egy éjszaka, három történet Memphisben. Három nézőpontból. Jim Jarmusch kitalált ehhez a filmhez egy végtelenül izgalmas történetmesélést. (Későbbi filmjeiben is gyakran választja a mesemondás szokatlan formáit.) Ráadásul ezt csak a második történetben leplezi le. Innen kezdve viszont másként nézzük a filmet. Gonosz egy trükk, mert arra késztet bennünket, hogy sokkal alaposabban figyeljünk a részletekre, az apró jelekre.
Martin Scorsese – Woody Allenhez hasonlóan – New York szenvedelmes szerelmese. Kétségtelen, hogy Scorsese nem ugyanazt a várost látja. Az ő városa piszkosabb, zaklatottabb, és kicsit több benne a bűn és a bűnöző. Scorsese otthonosan közlekedik Little Italyben, Alsó-Manhattanben. A New York, New York viszont világosan mutatja, hogy mindketten jazzrajongók.