Gazdag turisták nyaralnak egy hatalmas luxus óceánjárón. A szupergazdagok és divatmodellek gondtalan semmittevését előbb megzavarja egy harsányan politizáló kapitány, majd a hajó elsüllyedése után a túlélőknek egy szigeten kell újabb megpróbáltatásokkal szembenézniük.
A tizenhárom éves Antoine Párizsban él a szüleivel. Nem elég, hogy szűkösen élnek, a szülei nem igazán törődnek vele. Az iskolában sem jobb a helyzet, a tanárai fásultak, közönyösek. Miután az anyját véletlenül rajtakapja a szeretőjével, Antoine a maga javára fordítja a helyzetet, engedményeket csikar ki tőle. Amikor gondjai támadnak a tanárával, nem megy többé iskolába. Ellopja az apja írógépét, hogy annak eladásából szerezzen pénzt, amivel leléphet otthonról. A dühös apa a rendőrökhöz fordul. Antoine végül nevelőintézetben köt ki.
Ottóval az a baj, hogy szuperrendes, őrületen visszafogott, és mániákusan ragaszkodik a szabályok betartásához. És ha meglátja, hogy valaki eltér az elveitől, azt nem fél figyelmeztetni. Sosem unja meg a szabálytalanul pisiltető kutyasétáltatók, a rossz helyen parkoló postások és biciklijével súlyos kihágásokra vetemedő lapkihordók leckéztetését.
Az EXHIBITION ON SCREEN sorozat filmjében egy olyan tárlatra léphetnek be a nézők, amelynek köszönhetően Hieronymus Bosch művei a világ számos pontjáról visszatértek hollandiai szülővárosába.
Lassan negyvenegy éve, hogy meghalt Rainer Werner Fassbinder. Harminchét évesen. Rendezőként negyvennégy filmet hagyott maga után: lélekviharban bővelkedő, provokatív, a német múltat és jelent egészen új nézőpontból vizsgáló filmeket. Huszonhét éves volt, amikor saját drámájából filmre vitte a Petra von Kant keserű könnyeit, amelynek minden szereplője nő.
Az úgynevezett német újfilm meghatározó rendezője volt Rainer Werner Fassbinder, Wim Wenders, Volker Schlöndorff és Werner Herzog. Werner Herzog alkotásaiban rendszerint felbukkannak a mesék, a hiedelmek, a legendák. Ja, és a megszállottság gondolata.
A Lili Marleen egy sláger. Gigagiccs, bár már egyre nehezebb megmondani, mi is az a giccs. A verset Hans Leip írta még a nagy háború idején, aztán Norbert Schultze zenéjével, és elsőként Lale Andersen előadásában fajult sikerré, hogy végül a II. világháború alatt legyen belőle masszív dallamtapadás a frontvonalak mindkét oldalán.
A mozibubusok számára talán nem ismeretlen Josef von Sternberg 1930-as filmje, A kék angyal Marlene Dietrich (Lola) főszereplésével. Ha mégsem ugrik be, a dal - Ich bin die fesche Lola - biztosan megvan. Fassbinder azonban egy percig sem gondolja, hogy újra kellene forgatnia a német hangosfilm egyik első nagy dobását.
A filmeknek sorsuk van. Közük van ahhoz a korhoz és kultúrához, amelyben születnek. Szergej Mihajlovics Eisenstein filmje, az Alekszandr Nyevszkij azaz A jégmezők lovagja szemléletesen példázza ezt.
A művészet templomai sorozat február 3-tól érkező új bemutatója a mesteri szobrászművész, Gian Lorenzo Bernini munkásságát mutatja be átfogó módon, a Rómában megrendezett nagyszabású 2018-as életmű-kiállításán készített exkluzív felvételekkel, amelyek feltárják a mesterművek finom részleteit is.
Valamikor réges-régen, talán még a hatvanas években az európai művészek, köztük a filmesek kezdték megszeretni az amerikai kultúrát. Hogy hogyan, miért és mivégre? Izgalmas kérdés, érdemes lenne megbeszélni.
Gonosz, ironikus és megrendítő. Schlöndorff Günter Grass 1959-es regényét vitte filmre, de a regény megjelenése után eltelt két évtized - és az azóta eltelt újabb négy évtized - alatt a mű gondolatai nem porladtak el.
IV. (Rettegett) Iván volt az első orosz cár 1547-től. Ellentmondásos személyiség. Reformer, a bojárok hatalmának megnyirbálója, a közigazgatás megújítója, az egységes Orosz Birodalom építője. Egyben pedig kegyetlen egyeduralkodó, aki brutálisan leszámol politikai ellenfeleivel.