Volt idő, amikor a magyar fiatalság az Illés, a Metró, az Olympia, az Omega és Tolcsvayék számaiért rajongott, de a magyar beatmozgalomnak nemcsak lelkes hívei, hanem elszánt ellenzői is voltak. Kovács András filmrendező 1969-es filmjében feltárta a jelenséget, megszólaltatva mindkét felet, s nem utolsósorban a zenekarokat és tagjaikat is.
Igaz, hogy sírva vígad a magyar, hogy az angoloknak fanyar humora van, az olaszok sosem szomorúak, a svédek meg nem értik a tréfát? Ennek most utánajárunk és eloszlatjuk a tévhiteket, felfedezzük a humor árnyalatait és dimenzióit.
A tizenhárom éves Antoine Párizsban él a szüleivel. Nem elég, hogy szűkösen élnek, a szülei nem igazán törődnek vele. Az iskolában sem jobb a helyzet, a tanárai fásultak, közönyösek. Miután az anyját véletlenül rajtakapja a szeretőjével, Antoine a maga javára fordítja a helyzetet, engedményeket csikar ki tőle. Amikor gondjai támadnak a tanárával, nem megy többé iskolába. Ellopja az apja írógépét, hogy annak eladásából szerezzen pénzt, amivel leléphet otthonról. A dühös apa a rendőrökhöz fordul. Antoine végül nevelőintézetben köt ki.