Egy elszigetelt területen tizenegy vak ember küzd azért, hogy megtalálja az utat a visszatéréshez. Időnként azonban túllépnek fizikai vakságukon, és egy labirintusszerű utazásra indulnak, követve saját lépteiket.
Krasznahorkai László regényében a fiktív keletnémet kisváros, Kana unalmas-békés hétköznapjait nyugtalanító események zavarják meg: a híres Bach-emlékműveken graffitik jelennek meg, egy elismert fizikaprofesszor rejtélyes módon eltűnik, száz év után ismét farkasok jelennek meg a türingiai erdőkben.
A könyv főhőse, Florian Herscht, a falmosó úgy dönt, levélben kér segítséget Angela Merkeltől. Gondolataiban a mindennapi élet apró eseményei összekeverednek a világvégéről szóló metafizikai kérdésekkel, és ahogy a városban működő neonáci csoport egyre radikálisabban lép fel, Herscht világa is kezd darabokra hullani.
A történet szálai egy többemeletes épületbe vezetnek, ahol közjegyzői és választási iroda is működik, ám a tájékoztató táblák képesek megviccelni a gyanútlan állampolgárt, aki néha azt sem tudja, hol van épp, s kivel beszél. És hogy ki az a Jóska, akit többen is emlegetnek? Ez csakis az előadásból derülhet ki!
Emma épp két hete, három napja és tíz perce jár iskolába. Más, mint az osztálytársai: különösen érzékeny a zajokra, és retteg, ha meg kell szólalnia mások előtt.
Látványos, futurista előadás, amely radikálisan újra gondolja Shakespeare A vihar drámáját. A hatalmi viszonyok megfordulnak: a roma nép hódítja meg Nyugat-Európát, és Prospero, mint roma keresztény kormányzó, fehér európaiakat igáz le a „civilizáció” nevében.