A háború kitörése óta Mátraszentannán a legbiztosabb dolog talán az, hogy sokakat várnak haza. Ez a hazavárás még Mátraszentannánál is biztosabb. Nehéz eldönteni, hogy létezik-e Mátraszentanna, hiszen akár rajta van a térképen, akár nincs, ugyanazok a dolgok esnek meg ott is, amik a valóságban bármikor megtörténhetnek.
Egy hajóút – hosszú utazás. Van idő mesélni, van idő játszani. Úgy tűnik, barátaink – a Mesélő, Dr. B., Czentovic a sakkvilágbajnok, és persze a skót bányamérnök, McConnor – pont ezt teszik.
Louise és Alexandre túl vannak már sok mindenen. Louise egy elrontott házasságon, Alexandre, háromgyerekes apaként, épp válófélben. Kapcsolatuk egyéjszakás kalandnak indult, de másnap együtt reggeliztek Louise lakásán, beszélgettek, majd mikor Alexandre elindult volna, kulcsra zárva találta az ajtót.
A Táncórákban egy különös intellektusú, autista fiatalember szeretne táncleckéket venni az egykori Broadway-klasszis táncostól, aki egy balesetben súlyosan megsérült. Lépegetnek egymás felé, először kicsit ügyetlenül, aztán kíváncsi figyelemmel, milyen is a másik világa. Mark St. Germain remek humorú darabja nem csupán arról szól, hogy mégiscsak közös ez a világ, amelyet ki így lát, ki úgy, hiszen mindenki másképp egyforma. Hanem arról is: néha nem árt érzelmekből is leckéket vennünk.
Az előadás önadaptáció, egyfajta kísérlet a „szakdolgozat-színházi” formára, amely 26 évnyi emléktérképet terít ki azon nézők elé, akik szánnak egy órát az életükből ennek megismerésére. Az esetleges együttérzésekért felelősséget nem vállalunk!
A fiatal pesti író egy szép napon két dolgot határoz el: hogy egyedülálló lesz és hogy csemegepultos lesz. Hogy színt vigyen az életébe. Beleveti magát Budapest – és a Vásárcsarnok – sűrűjébe. Egy darabig minden jól alakul...
A híres boldogságról és boldogtalanságról szóló kezdőmondat helyett Dejan Projkovszki rendezése a szerelem és a szenvedély fatalizmusára helyezi át a hangsúlyt, igazi női Hamletté gyúrva Karenina alakját.
Louise és Alexandre túl vannak már sok mindenen. Louise egy elrontott házasságon, Alexandre, háromgyerekes apaként, épp válófélben. Kapcsolatuk egyéjszakás kalandnak indult, de másnap együtt reggeliztek Louise lakásán, beszélgettek, majd mikor Alexandre elindult volna, kulcsra zárva találta az ajtót.
Székely Csaba maga mondta, hogy színdarabjai írásakor különösen érdeklik a sorstragédiák, a megtépázott, tönkrement egzisztenciák, illetve bármiféle – családi, társadalmi – hatalmi mechanizmus működése, az emberi manipuláció természetrajza. A Semmi se bánok főszereplője az egykori román titkosrendőrség ma már nyugdíjas tagja.
A játék alapját az egységesült Európában zajló belső emigráció adja: ha Európa valóban az otthonunk, hogy lehetünk otthon emigránsok? Hogy lehetünk otthon idegenek? Tényleg otthonunk-e Európa, ha idegenek vagyunk benne?
A külső jel, a látható változás mögött ott búvik a szemmel láthatatlan belső átalakulás. Az előadás két táncos teste csupán egyetlen személyt jelez. A nemzetközi színpadokat bejárt és elismert két művész, Christine Bonansea francia-amerikai alkotó kortárs tánca és Batarita koreográfus butohja kapcsolódik a darabban, átívelve a témát.
Előadásmódunk hol frontális, hol interaktív, ebben feltétlenül egyensúlyra törekszünk. Szeretnénk, hogy minden néző egyszerre érezhesse magát az előadás részének, de mindeközben pihentető programban legyen része.
Az előadásban megjelenő szikrázó színek és formák mögött ugyanakkor kétségek bújnak meg. Kérdéses, hogy mennyire valódi a csillogás, hogyan uralkodik el a romlás és a káosz, tudunk-e egymásért tenni, ki tudjuk-e kerülni az általunk előidézett katasztrófákat? Az viszont bizonyos, hogy mindez esszenciális része annak a hátborzongatóan csodálatos világnak, amiben épp létezünk.
Dénes klasszikus balett hallgató, társaival együtt kisgyerekként került ebbe a szigorú és különleges világba, alig ismeri az iskola falain túli valóságot. Az utolsó előtti évben váratlanul eltűnik az iskolából Barna, a legjobb barátja. Miközben Dénes megpróbálja kideríteni, mi történt a fiúval, belső utazásra indul, amelyen szembe kell néznie önmagával, jó döntést hozott-e, amikor egész életét a balettra tette fel.
Hogyan indul egy átlagos nap? Kiugrunk az ágyból, gyorsan felkapjuk a ruhánkat, megfésüljük a hajunkat, összepakoljuk a táskánkat és már indulhatunk is az óvodába a kedvenc rollerünkkel. De mi történik akkor, ha nagyon álmosak vagyunk és hiába szeretnénk felkelni, a testünk visszahúz az ágyba? Mit tegyünk, ha a nadrág két szára sehogyan sem akar a két különböző lábunkra csúszni és a pulóverünk mindig leugrik a hátunkról?
A ProTest színházi társasjáték története egy diktatórikus országban játszódik, amelyben egy erőszakmentes mozgalom szembeszáll a kormány egyik igazságtalanul meghozott törvénykezésével: a kötelező sorkatonai szolgálattal. A nézők ennek a mozgalomnak válnak a tagjaivá és együttes erővel kell venniük az eléjük gördülő akadályokat, hogy elérjék végső céljukat: a rezsim megbuktatását, és egy demokratikus és békés világ eljövetelét. A
Louise és Alexandre túl vannak már sok mindenen. Louise egy elrontott házasságon, Alexandre, háromgyerekes apaként, épp válófélben. Kapcsolatuk egyéjszakás kalandnak indult, de másnap együtt reggeliztek Louise lakásán, beszélgettek, majd mikor Alexandre elindult volna, kulcsra zárva találta az ajtót.
Egy nő, három férfi, huszonkét év. Dráma egy felvonásban. Világégéstől világégésig. Az elszakítástól a visszacsatolásig. Történik Szabadkán, a kisebbségi lét első két évtizedében. Korábbi nagysikerű előadásunkat felújítottuk és ismét játsszuk, megújult szereposztásban.
A Kivonatok című előadás három duettből épül fel. Mindhárom kiválaszt egy-egy szálat a társulat korábbi előadásaiból, és azokat szövi tovább, hogy új kontextusba kerülve, új történetté váljanak.