Moliére komédiázik. Kifiguráz bennünket. Félelmeinket, öncsalásainkat, kicsinyességünket. Ez utolsó színdarabja. 1673. február 17-én a Képzelt beteg előadása közben a címszerepet alakító Molière a színpadon rosszul lesz, és még aznap meghal.
Székely Csaba drámaíróként először 2011-ben, a POSZT Nyílt Fórum programjában tűnt fel, ahol Bányavirág című színdarabjáért a Színházi Dramaturgok Céhe neki ítélte oda a Vilmos-díjat. Pályája azóta töretlenül ível felfelé. Darabjait számos magyar színház bemutatta, ő pedig háromszor nyerte el a Színikritikusok díját a legjobb új magyar drámáért.
A Harcosok klubja szerzőjének, színpadra eddig még sosem adaptált, újabb horror-szatírája. A Túlélő főhőse egy zuhanó repülőgép pilótafülkéjében meséli el történetét a fekete doboznak...
1947-et írunk. A világ éppen ocsúdik a borzalmakból. A csodálatos hangú, törékeny énekesnő megrázó gyermekkoron és szerelmi csalódásain túl már rég úgy hiszi, hogy minden férfi durva, és az időt leghasznosabb mulatással és ivással tölteni.. Ám ekkor megjelenik Marcel Cerdan, a „marokkói bombázó”, és örökre megváltoztatja a kis francia veréb, Edith Piaf életét..
A Love Letters című kétszemélyes színdarab az amerikai szerző egyik leggyakrabban játszott műve, amely mosolyogtató és könnyfakasztó jeleneteivel a világ számos színházában aratott már hatalmas sikert.
Két generáció és két világnézet kóstolgatja egymást igen szellemesen, és hamarosan kiderül: mindenkinek kapaszkodnia kell, ha tartani akarja az iramot.
Egy nő elindul, hogy a párkeresés zsákutcái után megtalálja a helyes irányt egy olyan élet felé, amit érdemes élni. Útja egy idegen országon át kanyarodik vissza önmagához. Ezalatt nemcsak azt próbálja megérteni, hogy hol van az ő helye a világban, hanem arra is választ keres, hogy a mesterséges intelligencia korában mit jelent embernek lenni. Mik vagyunk és mivé leszünk, ha ezt az utat járjuk.
Mary izgatottan várja haza wimbledoni otthonába férjét, John Smith taxisofőrt, aki túl sokat késik. Az asszony ezért úgy dönt, felhívja a helyi rendőrséget, hátha hitvesének baja esett. Nem messze tőle, úgy négy és fél percnyi autózásra, Barbara izgatottan várja haza richmondi otthonába férjét, John Smith taxisofőrt, aki túl sokat késik.
A vígjáték szellemes és felszabadító – az önelfogadásról, a női összetartás erejéről és arról szól, hogy néha a legnagyobb kihívás levetkőzni – lelkileg és szó szerint is.
Munka, háztartás, idős rokon, gyerek, házastárs, kollégák, teendők, rohanás… “De majd a jövő hét biztos jobb lesz!” — Aztán az is elindul ugyanúgy, csak jönnek a feladatok, a megoldandó helyzetek, a problémák. Nincs leállás, forog a mókuskerék, és már az is feladatnak tűnik, amit örömmel vállaltál. Érzelmileg kimerültél. “Elegem van, de nincs megállás” — mondod, és mész tovább.
Jeromos, a népámító politikai hasznot és milliós üzletet lát abban, ha a háborúban megtépázott, szegény székely falu népét pénzzel, ígéretekkel magához édesgeti, az egyes emberekből tömeget csinál. A falu kocsmárosánál rendezi be főhadiszállását. Ki lesz képes ellenállni neki, és átlátni az ármánykodáson? A kocsmáros fia és a falu tekintélyes gazdája is harcba száll a tündökölni akaró Jeromossal.
Hová tartozunk? Mi az otthon? Ezekről a mindannyiunkat foglalkoztató kérdésekről szól a Jelena Vladušić doktori disszertációja ihlette előadás, amely fényképek segítségével mutatja be azoknak az embereknek, nőknek, férfiaknak, gyerekeknek a sztorijait, akik új életet keresve hagyták el a Balkánt a történelem során. Andrijana Dragnić és Jana Dekanski színésznők játsszák több szerepbe bújva, egy olyan térben, amely a közönség szeme láttára változik. Színpadra írta, rendezte és a díszletet tervezte: Anđelka Nikolić.
A szerb nyelvű előadás magyar és angol felirattal látható.
Balázs József Városi Könyvtár & Művelődési Központ
Ha a „színházcsinálók” biztosra akarnak menni, akkor a bohózatok bohózatához nyúlnak, ez pedig nem más, mint a Boeing Boeing (Leszállás Párizsban). Camoletti komédiája még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, ugyanis ez a világon legtöbbet játszott vígjáték!!!
Egy színpadi előadás, amelyet hatalmas sikereket megélt film hívott életre. Az Esőember a szeretet felé vezető útról szól, arról a felszabadulásról, amit a materialitás levetkőzése jelent.
Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára,
úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket,
hogy újakat fogadjon el helyükbe." - idézet a Bhagavad-gítából