A vérpezsdítő és ma is népszerű dél-amerikai zenei ritmusok ihlető hatása, azok hagyományostól eltérő felhasználása Topolánszky Tamás koreográfiai gondolkodásában régóta jelen van. Eredeti dallamok és magyar szerzők magyar nyelvű műveinek felhasználásával, az ezekhez illeszkedő, a produkció számára íródó zenei anyag izgalmas ötvözésével készül az új produkció.
Ismét felnőtt egy tehetséges, új generáció a néptánc iránt komoly elhivatottságot érző alkotók közül. Ezek a fiatal koreográfusok ott vannak a magyar színpadi néptáncművészet élvonalában, de hivatásos táncegyütteseknél eddig alig kaptak lehetőséget, hogy bemutathassák egyedi, csak rájuk jellemző, friss szemléletű műveiket, azt az újszerű látásmódot, amellyel ők a mi közös „régi” kultúránk felé fordulnak.
A rapszódia jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, a gondolatok szenvedélyes hullámzása, olyan akár a végtelen élet. Talán ez a műfaj a leginkább alkalmas arra, hogy megjelenítsük általa egy férfi és egy nő szerelmét, mely ugyanúgy lehet boldog, ahogyan boldogtalan is, de mindenképpen nyugtalan és feszült. A műsor a boldog szerelmet és az egymásra találást hivatott bemutatni, az ifjú pár végül összeköti életét, és boldogan élnek míg meg nem halnak, ahogy a népmesék is végződnek.
Az Őrült Nők Ketrece egy olyan hely, ahol mindenki az lehet, aki. Vagy épp az, aki lenni akar. És ha muszáj másnak mutatnod magad, mint aki vagy? Hit, remény, szeretet, munka, család, haza, tegnap, ma, holnap, én, te – és ketten együtt.
Kisvakond a turista – Kedvenc hősünk unatkozik. Éghajlat változásra van szüksége. Unja a prágai tavaszt, a
nyarat, nem lelkesítik a barátai, mígnem döntés születik. Irány a földgömb. Azaz a föld más éghajlatú tájai. Az
utazásból sem csinál gondot, túr-fúr, mígnem kilyukad számtalan új helyszínen.
A kezdet/vége egyfelvonásos összművészeti vígjáték felismerhető, hétköznapi helyzeteken keresztül játékosan, őszintén és érzékenyen beszél a felelősségvállalásról, és a döntésről, amit előbb-utóbb mindenkinek meg kell hoznia. Ez a cirkuszi elemekkel tarkított előadás megmutatja, mennyi szerepet kell betölteni egy modern párkapcsolatban és milyen nehéz megtalálni az egyensúlyt.
Kedvenc hősünk unatkozik. Éghajlat változásra van szüksége. Unja a prágai tavaszt, a
nyarat, nem lelkesítik a barátai, mígnem döntés születik. Irány a földgömb. Azaz a föld más éghajlatú tájai. Az
utazásból sem csinál gondot, túr-fúr, mígnem kilyukad számtalan új helyszínen. Az ausztrál kontinensen
megismeri a tüskés egeret, Amerikában, Ázsiában, de még Grönlandon is találkozik furábbnál furább
élőlényekkel, mire ráeszmél, hogy a hazai barátai az igaziak és tulajdonképpen nincs is semmi probléma a tarka
cseh legelőkkel, a bohém tavaszi szellővel, így hát marad ő európai vakond.
„Majd, ha a gyerekek felnőttek.” „Ha útjukra indítottuk őket, minden álmunkat valóra váltjuk.” Ismerős tervek, szép haladékok sokaknak. De mi van, ha végül elmarad a várva várt nagy élet? Mi van, ha az új korszakot az egyik egész máshogy képzeli, mint a másik?
Egy apró, pár mesebeli vályogházból álló faluban Pécstól és Orfűtól nem messze, a Mecsek erdejének ölelésében.
A darab a vadregényes birtok erdei színpadán, a sötétedő erdőben mutatkozik majd meg – amikor a madarak már csöndesebbre váltanak, s a sötétedő fák között felhangzik a filozófia szabadszava.
Az egyszerű sofőr, Schneider Mátyás fuvarozási vállalkozása hirtelen nagyon sikeres lesz. A család gyorsan meggazdagodik, egy nagy villába költöznek és tulajdonképpen azt sem tudják, hogy mihez kezdjenek rengeteg pénzükkel. A feleség úgy gondolja, hogy mint minden gazdagnak, nekik is jár egy lakáj, így aztán szerződteti Hyppolitot, aki elkezdi rákényszeríteni az egyébként egyszerű családra azokat a szokásokat, amelyeket az arisztokrata családoknál látott. A legrémesebb számukra talán az Operába járás, amit az összes családtag a pokolba kíván. Emellett persze szerelmi szál is van a történetben. Nagy András, akiről csak a történet végén derül ki, hogy arisztokrata és aki a lány apjának cégénél dolgozik, szerelmes Schneiderék lányába, Terkába. A lánynak is tetszik a férfi, de Schneiderné inkább a bájgúnár, semmittevő dendihez, Makács Csabához akarja feleségül adni, mert ő a társadalmi ranglétrán feljebb helyezkedik el.
A történet megmutatja, hogyan keverednek össze a társadalmi és a kényszerűségből erőltetett szerepek, a státuszok és a valódi értékek, és aki nevetséges, az hogyan lesz még nevetségesebb.