A történet szereplői mind ugyanazt keresik: a megváltást, melyet csak a szeretet képes közvetíteni és beteljesíteni. A valakihez tartozást, valaki figyelmének a birtoklását. A darab egy olyan felettes szeretetről beszél, amelyre a legaktuálisabban van most szükségünk.
Harisnyás Pippi a világ legerősebb kislánya, pedig még csak kilenc éves. Vörös hajú, copfos és szeplős. Egy egész koffernyi aranya van. Annyi fagyit vehet magának, amennyit csak akar. Nem jár iskolába, mert az iskolában jólneveltséget tanítanak, ő pedig kalóz akar lenni, nem jólnevelt. Egy kisvárosban lakik a Villekulla-villában a lovával és egy cerkófmajommal, Nilsson úrral. A legjobb barátai a szomszéd házban lakó testvérpár, Tomi és Annika.
“Egyszerűen nem lehet ezekbe a rendszerekbe belelátni. Hogyha nem vagy benne, hogyha nincs belső ember, aki beszél, akkor ezek a dolgok nem derülnek ki.”
Charles, a regényíró új regényéhez tapasztalatgyűjtés gyanánt egy médiumot invitál házukba, hogy egy spirituális szeánszon vegyenek részt feleségével, Ruthtal és néhány barátjukkal. A nem várt fordulat: sikeresnek bizonyul a szellemidézés, megjelenik Charles elhunyt felesége, Elvira - akit csak Charles és a közönség érzékel.
Az ír kisváros temetőjében véges a sírhelyek száma, ezért évről évre helyet kell csinálni a frissen elhunytaknak. Mick Dowd feladata, hogy ezt elvégezze; s mindez nem is jelent neki gondot, amíg nem válik személyesen érintetté az ügyben. Barátai és ellenségei egyaránt mellette vannak ebben a nehéz időszakban; a baj csak az, hogy nem tudni, ki melyik szerepet tölti be a férfi életében…
Korunkban szinte minden a külsőségekről szól. Hogy nézünk ki, mit viselünk, hol lakunk, miket birtoklunk, hová járunk enni, sportolni, nyaralni, milyen státuszt töltünk be a világban az általunk birtokoltak révén. Meghatározzák az identitásunkat.
Nelli köténye csupa titok!
Hol egy kicsi báb bukkan elő, hol egy dallam csendül fel, hol pedig játékra hívnak a szereplők.
Az előadás interaktív, így a legkisebbek is részeseivé válnak a mesének.
2025. október 4-én, szombaton 10.30-tól "JÁTSSZ(MA) EGY KIRÁLYSÁGÉRT" című zenés, táncos kalandmesét láthatják az érdeklődők a KMO-ban, a TáncMese - VSG Táncszínház jóvoltából.
A Közép-Európa Táncszínház társulata az óvodás és kisiskolás korosztályt célozza meg előadásával, amelyet a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Halász Judit dalai inspiráltak.
Mi vár rátok? Kincs helyett kilincs, malom helyett majom, öreg remete helyett a fekete feneke. Vitéz László
vándorútja során barátokat keres, de helyettük találkozik remetével, csendőrrel, az ördögökkel… Vajon barátra
talál-e mire az út végére ér?
Tapsol, tapsolok, tapicskolok. Recseg, nyikorog, ki kopog? Kitátom, gurgulázom, hamm megrágom, kikiáltom! – Játék a zajokkal és dallamokkal, ismerkedés a saját hangunkkal határtalanul.
Az előadáson való részvételt 12 hónapos kortól ajánljuk.
Szabad színház és derű, vidám jelenetek – ám az előadás a színházról, mint a túlélés lehetőségéről is szól a hazáját elhagyni kényszerülő beregszászi társulat előadásában.
Tik, Tak… Tik, Tak… Két manó lakik az órában. Ismerkednek, játszanak, mindent kipróbálnak, mindenre felmásznak. Néha persze össze is vesznek. De játszani és felfedezni együtt jó igazán! Így lehet csíkokból autó, házikó, csúszda, és még annyi minden más!
A Zsuráfszky Zoltán nevével fémjelzett Élő Táncarchívum sorozatunk következő állomása Viharsarok címmel, ezúttal Sánta Gergő, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tánckarvezetője rendezésében kerül bemutatásra. A déli Tisza-vidék nemzetiségeinek tánckultúrája, a Viharsarok magyar-román-cigány lakta falvainak kiemelkedő táncos alakjai és az ott fellelhető eredeti táncanyag különleges világa elevenedik meg Élő Táncarchívumunk következő műsorában. Az előadásban, a vidék sokszínű kulturális hagyományainak hiteles megjelenítése mellett, eddig soha nem látott táncokat és ritkán hallott zenei anyagot is láthat a közönség az autentikus tánc- és zenei válogatás színpadi megfogalmazása során.
Egy kortárs előadás a mai ötvenesekről. Rólunk.
FÉM. Egy hely, ahol a színházat nem csak nézni, hanem megélni is lehet. Nálunk a tapssal nincs vége a találkozásnak, hiszen a ruhatárban a rendezővel találkozhatnak, a kávézópult mögött az igazgató készíti el a kávét, a színészek pedig – szerepükből kilépve – a kávézónkban leülnek egy italra, hogy találkozhassanak Önökkel. Ez a Fém Színház.