Bármennyire is szeretjük felfedezni a művészek széles spektrumát, mégis újra és újra visszatérünk a XIX. század végének rendkívül termékeny franciaországi időszakához: Monet, Renoir, Manet, Degas, Van Gogh, Matisse, Morisot, Cassatt, Whistler... és mindenekelőtt Paul Cézanne művészetéhez, akit Picasso egyszerűen csak mindannyiunk atyjának nevezett.
Az egyre mellőzöttebb színész, Stéphane társulatával együtt érkezik az Avignoni Fesztiválra, hogy egy könnyed vígjátékot adjanak elő. Itt találkozik Fannyval, az ünnepelt színésznővel, aki azonnal elbűvöli. Egy félreértést kihasználva próbál közelebb kerülni a nőhöz, ám ezzel egyre mélyebb hazugságspirálba keveredik, amit kénytelen fenntartani a fesztivál végéig. Az irányítás hamar kicsúszik a kezei közül.
LISZT / DOHNÁNYI / BEETHOVEN // Várjon / Keller
Ünnepi hangverseny az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére
LISZT: Hungaria szimfonikus költemény, S. 103
DOHNÁNYI: Változatok egy gyermekdalra, op. 25
BEETHOVEN: 3. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfónia, op. 55
Noha ezúttal billentyűkre írt meséket vizsgálunk, mindez nem jelenti azt, hogy kizárólag billentyűs hangszerek kerülnek színpadra az évadban. Camille Saint-Saëns Az állatok farsangja című darabjának elengedhetetlen tulajdonsága ugyanis, hogy az egészen elképesztő hangszerelési trükköknek hála különböző hangszer-összeállításokon keresztül képes megeleveníteni állatokat a halaktól az elefántig.
Új sírkert sétánkon két családi temetkezési kápolna: a Károly-templom és a Haiszler-kápolna épületének titkai tárulnak fel előttünk, miközben elzarándokolunk az Alsóvárosi temető kiemelten fontos síremlékeihez.
Michelle békés nyugdíjas éveit éli egy burgundiai faluban. Amikor a lánya elviszi hozzá a fiát, hogy az unoka az iskolai vakációt a nagymamájával töltse, Michelle tévedésből mérgező gombát szolgál fel ebédre. A lánya gyorsan felépül, de megtiltja az anyjának, hogy lássa az unokáját. Michelle magányosnak és bűnösnek érzi magát, és depresszióba esik, ám egy nap egy közeli barátnőjének a fiát kiengedik a börtönből.
Vincenzo Bellini operájának hősnője tudtán kívül nyaktörő magasságban egyensúlyoz, míg e főszerep megformálója okvetlenül tudatában van annak, hogy a bel canto egyik legszebb és legkockázatosabb szólama az övé.
Vajon mit tenne Don Juan, ha itt és most élne közöttünk? Megint elbűvölne, ujja köré csavarna és tönkretenne minket, vagy bűvereje ma már nem működne, és a végén a Kőszobornak se kellene?
Franz SCHUBERT (1797-1828):
G-dúr szonáta, D 894
A-dúr zongoraötös “A pisztráng”, D 667
Carol Anton FODOR művei
Somlai Petra – fortepiano
Ensemble Variabile