Az előadás humoros és lírai pillanatok sorozata, amelynek szereplői bohócnagypapa és bohócunokája. A porondon látható: egy légies pille, egy izgága kukac, egy gyanútlan süni és két harsogó béka megismételhetetlen produkciója. Figyelem, valamennyi világszám!
Vitéz László kétségkívül a magyar színházi kultúra egyik legszínesebb, legelevenebb alakja. Piros sapkáját, palacsintasütőjét, jellegzetes szófordulatait egyaránt ismerik kicsik és nagyok.
Az előadás Lackfi János 2014-ben, azonos címmel megjelent verseskötete alapján készült. Vidám, verses, dalos játékot kínálunk gyermekeknek és felnőtteknek.
Klasszikus magyar népmese, mely generációk óta őrzi a magyar paraszti kultúra szellemi örökségét. A történet főhőse egy szegény ember, akinek rengeteg gyermeke és mindössze kilenc tyúkja van. Bár anyagi helyzete szegényes, a mese bemutatja, hogy a leleményesség, a szorgalom és az okos döntések többet érnek minden vagyonnál.
A legkisebbek is találkoznak már az időjárással, bármennyire is próbáljuk védeni őket. A nap, a szél, az eső, a vihar, a felhők, szivárvány mind gyönyörű alkotóelemei az életünknek. Az évszakokat nem csak megnevezni érdemes, hanem érezni, tapintani, látni, színekben, formákban és hallani, szinte zenél a természet.
Egyszer, nagyon régen, az Andrássy út közelében, volt egy
kerekerdő. Annak a közepén egy domb, mellette egy almafa, amellett egy
kislány - piheni a tegnapi hosszú és vicces, fárasztó és hangos, végeláthatatlan
és picit sem unalmas játékok fáradalmait.
Mindig voltak kukacok a Földön, vagy még inkább benne, az idők kezdete óta. Amikor dinoszauruszok trappoltak nagy dírrel-dúrral és ölre mentek egymással, a kukacok nagy bölcsen kitértek az útjukból.
Ez nem mese, ez KUKACOLÓGIA, a kukacok dinasztiájának színes történelme…
ol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ház. Ebben a házban sok gyerek lakott:
András és Andrea, a Szűcsék kisfia, dundi Péter, Pemete, Rebeka, Sampusz, Magdi, Jutka és Izabella.
És lakott itt még valaki, a Csúnya Kislány.
Történetünk elején egy istenfélő király templomot építtetett, de hiányzik belőle valami. Valami vagy valaki, aki csak az igaznak, a segítőnek, a lelkiismeretében tisztának szólal meg.
„Minden egy elhagyatott baromfiudvarban kezdődik, hová még a nap se süt be soha. Itt éldegél egy sánta kacsa, kit soha senki nem látogat meg. Pedig van egy kis földimogyoró tartaléka, amit szíves örömest megosztana valakivel...”