"Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá” - mondja a nyolcadikos Pierre Anthon, majd kisétál az osztályteremből, felül egy szilvafára, hogy onnan kiáltsa világgá az élet hiábavalóságát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki az ellenkezőjét, ezért tárgyakat kezdenek gyűjteni, "fontos dolgokat", amelyekért érdemes élni. Egy bicikli, amelyre évekig spórolt a tulajdonosa, egy napló, egy lány hosszú haja... A játéknak induló bizonyítás azonban hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Mindenki sebezhető lesz, mindenkitől elveszik, ami a legfontosabb neki, miközben a "Fontos Dolgok Halma" egyre nő, és lassan mindent bekebelez.
„Szervusztok, Pajtikák! Vitéz László vagyok, oklevél nélküli, de széles körben ismert és elismert szellem- és ördögűző. Hosszú mángorlásom során diadalt arattam számtalan ördög és szellem fölött, és én, Vitéz László, legyőztem még a Halált is!”
A varázsköpeny két kicsi borz, Kuksi és Muksi kalandjait meséli el, akik Csupafül, a furfangos nyuszi és Sün Sógor segítségével megmenekülnek a buta Farkas és a ravasz Róka elől.
A fenevad megzabolázása Benedek Elek: Kilenc című meséje alapján írta Khaled-Abdo Szaida.
Kivagy János nem tudja kordában tartani féktelen éhségét és erejét. Nem sokkal születése után, apja lemond róla, és a király udvarában nevelkedik.
Egyszer, nagyon régen, az Andrássy út közelében, volt egy
kerekerdő. Annak a közepén egy domb, mellette egy almafa, amellett egy
kislány - piheni a tegnapi hosszú és vicces, fárasztó és hangos, végeláthatatlan
és picit sem unalmas játékok fáradalmait.
Élt egyszer, régestelen, régedes régen egy öreg király, akinek volt egy gyönyörűséges leánykája.
Udvaruknak közepében, ezt maguk elhinni nem fogják, egy olyan tüneményes fa állt! Az olyan magos volt, hogy minden bizonnyal az eget érte.
Hogy a két madárleső manónak összesen hány puha-pihe-csipogós-röpülős fiókája van, s hogy azok milyen fülbemászó csiviteléssel, trillázással, csipogással röpködnek, megtudhatják, ha megnézik a legkisebbeknek szóló előadásunkat.
vásári bábjáték
Köszönet Kemény Henriknek, aki kezén éltetve ránk hagyományozta ezt a figurát!
Szükségünk van olyan szerethető példaképekre, akik legalább képzeletünkben vagy akár a bábszínházban jól elagyabugyálják azt, aki rosszat tesz velünk s a világgal. Ez a valaki most itt van s nemes egyszerűséggel csak Vitéz Lászlónak hívják!
Képzeljetek el egy aranyló hajú kisfiút, aki egy aprócska bolygón él és elindul, hogy felfedezze az őt körülvevő univerzumot! Útja során furcsa bolygókon jár, érdekes emberekkel találkozik, és végül a Földre érkezik, ahol egy igazi barátra lel.
Vackor, a piszén pisze kölyökmackó kalandos története az iskolában kezdődik, ahol nem érzi jól magát. Az osztálytársai csak ritkán barátkoznak vele és szegény gyakran ügyetlenkedik az órákon.
Van egy manó. Tupakka. Kicsoda??? Hát Tupakka! Itt lakik Manófalván! Manódombok között kerekezik nap mint nap, hátán az ásója, mosolya az arcán. Amerre jár az árnyékból fény bújik elő, elillan a rosszkedv. Hogy nem ismered? Annyi baj legyen, most Te is vele tarthatsz, megismerheted a barátait, manósziget lakóinak életét.
Egy biciklin és egy triciklin utazó vándorszínész bárhová érkezik, erdőbe, mezőre, ligetbe, vagy játszótérre, ha kinyitják útipoggyászukat, mesék röppennek ki belőle. De milyen mesék?