A FÖSVÉNY
Minden idők legnagyobb komédiaírója, Moliere 1668-ban mutatta be A fösvény című színdarabját, mely vígjáték azóta is világsiker. A fösvény esetében a cselekmény konvencionális, a főszereplő viszont a drámai emberábrázolás igazi remeke. Ebben az alakban egy egész társadalmi réteget tett a komikum tárgyává: a jómódú, de a régi szép idők után ácsingózó polgárokat, akik felhalmozták a pénzüket ahelyett, hogy a nemzetgazdaság felvirágoztatása érdekében nyereséges vállalkozásokba fektetnék, céljuk a rövid távú önzés. Harpagon két lábon járó paradoxon: embertelen a pénz imádatában, de nagyon emberi a tisztelet és a szeretet iránti igényében. A megszállottságát bemutató félelmetes jelenetek kegyetlennek, betegesen magányosnak, szinte őrültnek ábrázolják. E mű sokkal izgalmasabb annál, mintsem pusztán felhőtlen nevetést kínáljon - Goethe egyenesen tragikusnak nevezte –, mélyebb rétegei olyan társadalomkritikai hangot ütnek meg, melyek - sajnos - ma is fájón aktuálisak.
