Sophie dolgos hétköznapjai az édesapjától örökölt kalapboltban telnek. Fiatal korához képest csak ritkán engedheti meg magának, hogy a közeli városba menjen egy kicsit szórakozni; ám egyik kiruccanása alkalmával találkozik Howllal, az elképesztően sármos varázslóval. Kapcsolatukat félreértve az irigy Puszta boszorkánya rettenetes átokkal sújtva Sophiet: 90 éves öregasszonnyá változtatja őt. A lány teljesen összetörve a pusztákba menekül, mígnem véletlenül Howl vándorló palotájára bukkan. Kilétét eltitkolva felveteti magát takarítónőnek a palotába. A rejtélyes és energikus hölgy rövidesen élettel tölti meg az ódon kastély szobáit, melyben csak Markl, a varázsló pelyhes szakállú tanítványa, és a házat kormányzó tűzdémon, Calcifer lakik. Ez az a hely, ahol Sophie végre kibontakoztathatja tehetségét, és különleges csodákra lesz képes. Közös történetük Howllal talán még csak most kezdődik.
A háború mindent elvett tőlük – az otthonukat, a családjukat, a gyermekkorukat. Bandába verődve, éhesen és fázva járják az utcákat, hogy valahogy túléljenek. Mégis kapaszkodnak az életbe.
Az Én és a kisöcsém című operettből általában csak a címadó dalt szokás ismerni. Pedig ez az édes történet tele van szerelemmel, humorral, szerelemmel, komédiába illő tévedésekkel, szerelemmel, utazással, szerelemmel, egy cseppnyi ármánnyal, szerelemmel, atyai aggodalmakkal, szerelemmel, féltékenységgel, szerelemmel, rengeteg dallal, tánccal, ja, és szerelemmel is!
Lendületes dallamok, pengeéles szövegek és pattanásig feszülő, szellemes beszólások jellemzik ezt a fergeteges vígjátékot, amely a szerelem bonyolult, mégis vicces…