Ahad aka Sőrés Zsolt: Ahaddá válni (szólókoncert)
2025. április 10. 20 óra
Előadó: Ahad aka Sőrés Zsolt - öthúros karbonszálas brácsa
AHADDÁ VÁLNI
Sőrés Zsolt (1969, Budapest) elsősorban és természeténél fogva interdiszciplináris művész. Látás- és alkotásmódja megköveteli, hogy ne csak egyetlen médiummal dolgozzon. Az irodalomelméleti és irodalomtörténeti egyetemi háttérrel a kilencvenes évek közepén kezdett el zenét és különböző intermédiás műveket készíteni a Spiritus Noister, aSoKaPaNaSz, a Mesékstb. és a S.K.ψ együttesek tagjaként. Ezek a csoportok a fonikus költészet és a szabad, nem-idiomatikus zenei improvizáció között váltakozó műfajokat játszottak. 2000 után Sőrés önálló zeneszerzőként és előadóként (főként táncelőadásokhoz készített élőzenét) honosított meg; a Király Ernővel, Franz Hautzingerrel, Adam Bohmannal, Jean-Michel Van Schouwburggal, Jean-Hervé Péronnal, Christian Kobival, Hilary Jefferyvel, Rudi Fischerlehnerrel, Anla Courtisszal és sokakkal való alkalmi együttműködéseknek köszönhetően hamarosan nemzetközi elismertségre tett szert. Sőrés mély és sokoldalú elméje sokat köszönhet természetes képességének, hogy értelmesen artikulálja az információk sokaságát és megragadja a dolgok és jelenségek közötti releváns összefüggéseket. Ugyanez igaz a hangalkotáshoz való hozzáállására is; mielőtt belekezd, alaposan mérlegeli egy adott hang lehetséges tér-idő pályáját, valamint pszichológiai és társadalmi hatását. A „egyetlen hang sem ártatlan” - az őt leginkább befolyásoló zenész, Edwin Prévost által megfogalmazott - maximát követve Sőrés a kiválasztott hangok szintaktikai és szemantikai aspektusaira egyaránt figyelmet fordít. A kísérleti filmesek (Kenneth Anger, Alejandro Jodorowsky, Shinya Tsukamoto stb.) felkavaró, szürreális képi világa szintén fontos inspirációs forrást jelentett a zeneszerzéséhez. Gyakran hoz létre olyan hangbeállításokat és képi világot, amelyek a pszichedelikus tudatosságra utalnak. Sőrés eklektikus költészetének három egymást kiegészítő hatása - a nem-idiomatikus improvizáció, a szürreális filmképek, valamint a Gilles Deleuze, Hakim Bey és más nonkonformista gondolkodók olvasásából kialakult anti-esszencialista, rendszer- és establishment-ellenes világnézet - adta meg a hangalapú esztétika erőteljes formáját, amely hierarchikusan a zene és zaj, szándék és véletlen, rend és rendetlenség, kompozíció és improvizáció, affektusok és érzelmek kettősségére osztható. Sőrés nem tartja magát hagyományos zenésznek vagy hangkomponistának, hanem a „szellemhang-ontológus” elnevezést használja önmaga és szakmai tevékenysége leírására. Művészetének mindig is nagyobb ambíciói voltak, mint a valóság egyszerű leképezése, még akkor is, ha ennek állítása talán túlságosan is beleolvas a dolgokba. A művész magával ragadó hangjai társadalmi különbségeket, anomáliákat, sebeket, disztópiákat és utópiákat tárnak fel. Modernitásunk képlékeny természetének artikulálásában és reflektálásában Sőrés Zsolt Ahad (egy) lett, mert csak így tudott hatékonyan túllépni a túlságosan strukturált tudaton. Ugyanígy ikonikus hangszere, az öthúros brácsa is elhagyta az elitista hangképviseletek birodalmát, hogy blaszfémikus támadásokat kövessen el az előadóművészeti konvenciók ellen, a művész testének meghosszabbításává válva. (...) Jozef Cseres (2021)
https://www.berliner-kuenstlerprogramm.de/en/artist/zsolt-sores/
