Alapérzelmek a zenében - Félelem és meglepetés
Műsor:
Haydn: G-dúr („Üstdob” / „Meglepetés”) szimfónia, Hob. I:94 - II. Andante (részlet)
Schumann: Gyermekjelenetek, op. 15, No. 11 - Megfélemlítés
Schubert: A halál és a lányka, D. 531
Mozart: Don Giovanni, K. 527 - „Don Giovanni! Vacsorára hívtál engem” / „Don Giovanni, a cenar teco” (A kormányzó jelenete, II. felvonás)
Muszorgszkij: Éj a kopár hegyen
Vezényel: Dobszay Péter
Közreműködők:
ének, műsorvezető - Szélpál Szilveszter
MÁV Szimfonikus Zenekar
Jobb félni, mint meglepődni? A megváltoztatott mondásnak lehet némi igazságtartalma: mind a félelem, mind a meglepetés olyan érzelmek, melyeket valami előidéz, kivált, vagyis reakciók egy bizonyos ingerre, illetve egy váratlan eseményre. Minden művészeti ág előszeretettel épít a meglepetés erejére, de vajon mi a helyzet a félelemmel? Egy dolog biztos: ha a hallgatóságnak nem is, de a megszólaltatott, más-más műfajú klasszikus zenei részletekben megidézett szereplőknek és karaktereknek lesz félnivalójuk.
A félelem és a meglepetés között az egyik közös nevező, hogy mindkét alapvető érzelemnek általában konkrét tárgya van. Végtelen listát alkotnak a különböző félelmek, azaz fóbiák, melyek között sokak számára abszurd elemek is találhatóak. Gyakran attól félünk, amit nem ismerünk, illetve attól tartunk, ami ránk vár. A jelen történéseitől is félhetünk persze: a félelem tehát lehet olyan azonnali reakció is, amilyen a meglepetés. Ez utóbbit az elvárásainkhoz képest lehet és kell értelmezni: hiába számítunk erősen valamire, a körülmények szeszélyes összejátszása a legváratlanabb események okozója lehet. A meglepetés lehet pozitív, negatív, de akár semleges töltetű is, ám ha választani lehetne, a legtöbben nyilván a kellemes meglepetések mellett tennék le a voksukat. A program szándékaink szerint ezt a vonalat erősíti: Haydn, Schubert, Schumann, Mozart és Muszorgszkij zenekarra, illetve énekhangra írt művei hangzanak majd el, Szélpál Szilveszter operaénekes kommentárjaival kiegészülve.
Korosztály: 10-14 év
