Az Analízis irodalmi-pszichológiai estjein a legközösebb tapasztalásaink, az életünket meghatározó folyamatok, az elme állapotai kerülnek a fókuszba minden hónapban. Olyan kérdések, amelyeket sokszor kerülünk, pedig a megoldásuk pont abban rejlik, ha nem távolabb megyünk tőlük, hanem közelebb hozzájuk.
A sorozat 2025. márciusától a Hegyvidéki Kulturális Szalonban kerül megrendezésre.
Az áprilisi alkalom témája: a HIT.
Az élet igazi megpróbáltatásaiból nincs egységes kiút. Viszont egy valami mindig segít: ha van hitünk. A hit, ami vallási hovatartozástól függetlenül mélyről jövő és igazi. A hit egyben jelentés is, mely megtöltheti az életet. A hit vezércsillag, belső iránytű. A hit egyszerre visz befele, kifele és felfele.
De ha a hit ennyi minden, sokszor miért olyan nehéz mégis megtapasztalnunk?
Miben hiszünk? És hiszünk egyáltalán, ha a létezés megfoghatatlan dimenziója vezeti életünket? Mi találjuk meg a hitünket, vagy a hitünk talál meg minket? Nem mindegy, hogy „miben vagy kiben hiszünk”, ahogy az sem, hogy a hit embertől vagy Istentől ered-e. Talán egy életen át gondolkodhatunk a kérdésen. A hit valóban ellentétben áll a pszichológiával? Tények, vélekedések, megfogható és láthatatlan dolgok, erők – ezek irányíthatják az életünket, no meg a hitünk, ami falakat mozdíthat meg és életeket menthet vagy dönthet romba. A legnagyobb összetartás és a legnagyobb üldözés, forrása szeretetnek és előidéz ellenállást – a hitünk életünk mozgatórugója lehet.
Mi, emberek fontosnak tartjuk az önigazolást. Mindenre szeretnénk választ kapni, érteni, bizonyítani. A hit a vallásról szólhat és önmagamról is – ahogy a költő mondja, „Hiszek tebenned, emberiség.” Ha a hit a lélek válasza a megfoghatatlanra, ahogy Szent Pál fogalmaz: „ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről-színre. Most csak töredékes a tudásom…(Kor.1. 13.) A hit valós cselekedeteinket is formálja, így a megváltoztathatatlan eseményekhez való viszonyulást. A hit az életben maradásunkat és a fajfenntartásunkat is elősegítette. De miként értelmezzük a családba, közösségbe, munkába, barátságba, és mindenekelőtt saját magunkba vetett hitünket a XXI. században?
Irodalomban a nagy küzdelem témája a hit. Nemes Nagy Ágnes vitatkozik az Istennel, a hit a megrendítő versében ’Hiánybetegségeink legnagyobbika’. Pilinszky a sötét folyosón égve hagyott villany. Az Azt hiszem. Weöres Sándor, Hamvas Béla és Nagy László szövegei lesznek még segítségünkre.
Jegyvásárlás
