A születésünk körülményei meghatározóak az életünkre. De ami még jobban meghatároz minket, azok az újjászületéseink. A személyiség legérdekesebb és legnehezebb része, hogy nem fix - és sosem a “nyugalomban” fejlődik. Mindig a krízis az, ami formál; előbb szétszed, majd életre hívja az újat - pont, mint a szülés-születés.
A terápiás folyamatokban és az önismereti útunkon újra és újra megszüljük önmagunkat.
Ahogy Tandori Dezső írja: “Széthulltam arra az egy darabra, ami mindig is voltam.” Hány újjászületése volt emberileg, szakrálisan és alkotói létben Karinthy Frigyesnek? Egy háború utáni újrakezdés hoz-e újjászületést egyéni szinten, pl. Pilinszky Jánosnak? Tavasszal aktuális a megújulás, de az újrakezdés az élet körforgásában mindig aktuális, ahogy Vas István mondta: "Mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet."
De vajon hányszor lehet újjászületni egy élet során?
És egyáltalán: mindenki képes rá?
