Vannak témák, melyekkel modern emberként nem tudunk megbírkózni. Menekülünk előlük... A halál különösen kiemelkedik ezek közül.
Pedig attól, hogy nem beszélünk róla, még ott van. Még jobban ott van.
A gyász és a veszteség a legközösebb tapasztalásunk, mely minden emberi élet része.
De a gyász nem csak a halál - ugyanúgy minden, amit elveszítettünk és ami nélkül meg kell tanulnunk élni.
A veszteségeink feldolgozása átszövi az életünket és mindig egymásra épülnek - ezért olyan fontos, hogy foglalkozzunk velük. Foglalkozzunk és közben tudjuk azt is, hogy az elnevezéssel ellentétben, a gyászt és a veszteséget teljesen feldolgozni mégsem lehet; a gyász bizonyos formában mindig velünk marad, hiszen az életünk örökre megváltozott tőle. Ilyen értelemben a gyászaink az egyik legnagyobb személyiségformálóink; a halál szemében valódi önmagunkat ismerjük meg.
