Műsor:
Ludwig van Beethoven: I. (G-dúr) románc op. 40
Ludwig van Beethoven: II. (F-dúr) románc op. 50
Ludwig van Beethoven: Coriolan Nyitány op. 62
Ludwig van Beethoven: V. (c-moll) „Sors” szimfónia op. 67
Közreműködik:
Koppándi Jenő – hegedű
Vezényel: Rajna Martin
Beethoven hegedűre és zenekarra komponált G-dúr és F-dúr románca a mester legnépszerűbb művei közé tartozik. Bár nem versenyművek, de mint zenekarral kísért szólóhangszeres darabok a koncertek műfajába illeszthetők. Mindkét kompozíció lírai karakterű, nyugodt tempójú, a zenekar szerepe csupán a kíséretre korlátozódik. A két zenemű szólistája Koppándi Jenő hegedűművész.
A Coriolan-nyitányt Heinrich Joseph von Collin Coriolan c. drámája nyomán írta Beethoven. Bemutatója 1807-ben volt a bécsi Lobkowitz-palotában. Caius Martius Coriolanus római tábornok alakja több történetíró elbeszélésben is fennmaradt, nevezetesen hős figurája Shakespeare-t is megihlette. Beethoven feltehetőleg Plutarkhosz életrajzai között találkozott történetével. Collin tragédiája egyetlen figurára, a főhősre koncentrál. A darab lényegében Coriolanus tépelődő monológjainak sorozatából áll, melyben a főhős az önmagával vívott csata elvesztése okán önkezével vet véget életének. A hős bukását vizionáló Beethoven-partitúrák közül a Coriolanus-nyitány a legpesszimistább. A színmű feledésbe merült, de a nyitány önálló zeneműként ma is sokszor elhangzik a világ hangversenytermeiben.
A hangverseny záró zeneműve Beethoven legismertebb, legtöbbet idézett kompozíciója, az V. szimfónia. A mű sarokkő a 19. század zenei gondolkodásában. Struktúrája bámulatosan tömör, logikus, és ebből adódóan a kompozíció ellenállhatatlanul sodró lendületű. A mű nem csupán megalapozta a következő évszázad zenei ízlését, hanem összefoglalta, esszenciálisan magába sűrítette a klasszicizmus, Haydn és Mozart zenei nyelvezetét.
