A rendező-koreográfus, Mándy Ildikó a mindenség megismerésére, illetve megismertetésére tesz kísérletet. Természetesen végtelenül szubjektív módon, és leginkább kérdéseket feltéve, hiszen nincsenek univerzális válaszok. Nem is lehetnek.
A Bozonok előadás abból a történelmi felfedezésből indul ki, amely a Higgs-bozon létezésének bizonyítása volt. Legtöbbünknek, laikusként szinte felfoghatatlan, hogy mit jelent ez, pedig fizikai szinten a Higgs-bozon nélkül semminek nem lenne tömege, és az Univerzumban nem lenne egyetlen fizikai objektum sem. A Higgs-bozon története megtanít bennünket arra, hogy ha valamit fizikai módszerekkel nem tudunk kimutatni, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az nem is létezik. Valami ott lehet a háttérben akkor is, ha (még) nincs bizonyítékunk a jelenlétéről.
A létezés filozófiája nem eltáncolható. Azonban a fizikai valóságot, a testek, a részecskék mozgásait, egymásra hatásait meg tudjuk megjeleníteni a tánc nyelvén. Ezek a mozgások, kapcsolódások csoporthullámok átvitt értelemben létünkre, kapcsolatainkra ugyanúgy jellemzőek. Az öt táncos mozgása, egymáshoz valóviszonya, mozdulataik rajzolatai, esetlegességükben mégis valószínű találkozási pontjainak sorában kifejezve az univerzum körforgásáról, elemi szintű vonzás-taszításról, kölcsönhatásokról szól.
"Remegő részecske
már nem is vagyok veled
keress Istennél.” (R.T.)
Alkotó-előadók:
Cseh Hajnalka, Eva Mora, Bakonyi Jusztina/Guzmics Petra, Frank Rebeka, Szeles Ildikó
Munkatársak:
Bakonyi Jusztina, Jójárt Barbara, Morcz Fruzsina, Pálinkás-Molnár Mónika, Pálosi István, Raczkó Tamás
Zene: IAMYANK, Fehér Ferenc
Videóinstalláció: Spitzer Fruzsina, Ruzsa Dénes
Jelmez: Mosolygó Anna
Fény: Vajda Máté
Rendező, koncepció: Mándy Ildikó, Harangozó Gyula-díjas koreográfus
Az előadás létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán Programja is támogatta.
