Burok – a táguló idő összehúzódásai
Egy előadás, ami megszüli önmagát.
Négy táncoslány megkísérli a lehetetlent: átéreztetni veled a szülés élményét.
Megosztják a saját történetüket, megpróbálják kifordítani mindazt, ami a csukott szemeken, a bőrön, a tudattalanon belül történt. Mindezt humorral, erőteljes fizikalitással, szóval, képpel, hanggal.
És eltökéltséggel.
Mindenkinek, aki valaha megszületett, és még él!
A tudat kiszökik a szülőszoba ajtaján. A szem becsukódik. A baba diktál. Az anya mászik, feláll, lépcsőzik, alszik, fekszik, oldalt, hátul, térdel, kapaszkodik. Kitágul és összehúzódik. Pulzál. Izzad. Eddig ismeretlen gumianyagot találtak fel: a végtelenségig tágul és tovább, épp addig a pontig, ami a halálhoz legközelebbi pillanat. Az ismeretlen kapuja előtt visszafordul. Integetnek a szfinxek. És még csak a haj. Szakad az anyag. Először a fej. Szünet. Szünetek és tolások: a megszűnt idő ütemei. Kilencvenfokos fordulat. Kiszorul a váll. És kicsusszan a resztli.
Rendező - koreográfus: Szabó Réka
Koreográfus - asszisztens: Dányi Viktória
Táncosok: Furulyás Dóra, Nagy Csilla, Virág Melinda, Dányi Viktória
Zene: Hammer Zsolt, Jávorka Ádám
Dramaturg: Gábor Sára
Látvány, kreatív technológia: Kiégő Izzók, Samu Bence, Terebessy Tóbiás
Konzulens: Árvai György
Fény: Szirtes Attila
Jelmez: Szűcs Edit
Külön köszönet: Gőz István
