Csak te és a tested egy térben. Az Attax lehetőséget teremt arra, hogy új aspektusból nézz saját testedre és önmagadra, életkortól és tánctechnikai tudástól függetlenül, gyermeki játékossággal, szégyenérzet nélkül. Válassz egy időpontot, menj be egyedül a Trafó Kabinjába, zárd magadra az ajtót, vegyél le mindent, tegyél le mindent, és táncolj, mintha nem lenne holnap.
Ebben az intim performanszban saját testeden, bőrödön, kíváncsisságodon és félelmeiden keresztül élheted át annak az esetenként túlmisztifikált titokzatosságát, ami felnőtt életünkben a meztelenség témáját körülveszi. Talán életedben először teljesen egyedül táncolhatsz 21 percet meztelenül egy színházi térben, fényekkel, füstgéppel, egy erre a célra készített zenével. A gondolatok linearitása megszűnik, s így átélhetővé válik a szép, csúnya, jó, rossz koordináta rendszerén kívül eső szabad alkotás, amiben bármi lehet ajánlat a képzeletednek. Időt tölthetsz egy dinamikus időtlenségben a szavak nélküli önmagaddal: a fizikumoddal. Tét és félelem nélkül mozoghatsz érzeteid között, a mozdulatlanságtól akár az önkívületig, legalapvetőbb önmagaddal: a ruhátlan testeddel.
A Trafó kiemelt figyelmet fordít arra, hogy biztonságos teret adjon ennek a nézők nélküli előadásnak. A performansz helyszíne a Kabin, nincs felszerelve kamerával, az ablakok sötétíthetőek, az ajtó pedig belülről zárható.
A választott időpontban a cselekvések sorrendje a következő: az ajtó bezárása belülről, a zene elindítása, füstgép gombjának aktiválása a kívánt füstmennyiség eléréséig (kb. 20 mp), praktikus vetkőzés, személyes mozgás (ajánlott intenzitást halld a zenében), kis pihenés, felmosás vízzel (ajánlott meztelenül), felöltözés, kiszellőztetés, ajtó kinyitása kulccsal, felmosóvíz kicserélése, terem elhagyása. A teremben töltött idő maximum 35 perc lehet minden tevékenységgel együtt. A résztvevőnek az ott tapasztalt élményeit semmilyen kötelezettsége sincs megosztani, s nem készül róla felvétel.
"Kívántam. Hogy lehessen egy nagyobb pillanatra kiszállni abból, amiben benne vagyunk, amit gondolunk magunkról, gondolni merünk. Amit magunknak megengedünk magunkból megtapasztalni. Mert a hétköznapi helyzeteinkben veszélyes minden, élesbe megy, nincs hely, nincs idő játszani. Szerettem volna, ha van egy hely, ahol kontextusát tudja veszíteni kultúránkon keresztül definiált életkorunk, zárkózottságunk, szépségünk, vagy ügyességünk. Ahol a meztelenül táncoló testünk, a táncon keresztül túlléphet annak hétköznapiságán, s mindenki, aki egyszer él, a szabad önkifejezés legitim eszközeként élheti meg testét. Azt kívántam, hogy ne kelljen azzal foglalkozni, hogy a meztelen test kinek mit jelent, kire milyen hatással van, hogy mindenki szép-e, vagy sem, most ne ez legyen érdekes. Sokkal inkább az, hogy milyen egy autonóm organizmusként a fizikalitásunkban elveszve átélni önmagunk, élvezni, ahogy mozog velünk az egyszeri testünk." - Cuhorka Emese
Cuhorka Emese Egy normális életre készültem, de végül a Budapest Kortárstánc Főiskolán végeztem 2011-ben. Az itt szerzett szemlélet és tudás adott bátorságot ahhoz, hogy hivatásos művészként a komfortzónámon kívül is dolgozzak. Nagy hatással volt rám 2007-től Hód Adrienn testhez és személyiséghez való viszonya, 14 éve dolgozom a Hodworks-szel, Fülöp László, akivel 2009 óta kutattuk a mozgás és az emberi kapcsolatok humorát, és Molnár Csaba, akivel 2014 óta értelmezzük újra a szubkultúrákat. Hat előadásunk elnyerte a Lábán Rudolf-díjat.
Dányi Krisztina 'WeAreGloria' és 'morningdeer' projektek dalszerzője, producere és énekese, akit egyedi hangzásvilága és különleges produkciós stílusa tett ismertté. Zenéjében az art pop, az avantgárd és az IDM hatásai keverednek, melyek váratlan, mégis fülbemászó dallamokban öltenek testet. Munkássága az ismeretlen és az ismerős határvidékein mozog, költői szövegeket és kulturális utalásokat felfedezve, miközben a hang tapintható lényegét öleli magához.
