„Mindennap végig fogja nézni, hogy én nem szmokingban eszem a vacsorát, hanem ingujjban. És a libasülthöz hagymát eszek. Mindenhez. A hagymához is hagymát eszek. A halat pedig késsel fogom enni. Két késsel.”
Schneider Mátyás szállítmányozó mondja ezt Hippolytnak, az úri lakájnak, amikor már minden türelme elfogy.
Szerető feleség, sikeres karrier, anyagi biztonság. Richardnak tökéletes az élete… csaknem. És mégis – vagy épp ezért – valami hiányzik a munkahelyre való mindennapi ingázáson és a családi életen túl. Mígnem egy szép napon, hazafelé tartva a vonatablakból észrevesz egy titokzatosan vonzó, fiatal nőt, aki a „Miss Betsy tánciskolája” neon fölötti ablakból néz el valahová a messziségbe…
A legtöbb ember számára ismerős gondolat, hogy mennyire fontos az önelfogadás, hogy önmagunkkal jóban legyünk, önmagunkat képviseljük, kiálljunk magunkért különböző helyzetekben. Amilyen alapvető ez a felvetés, amilyen általános ez a tudás, annál ritkábban tapasztaljuk, hogy ez meg is valósulna. Természetesen nem azért van ez, mert az emberek tudatosan szabotálják a saját életüket, a saját lehetőségeiket, hanem inkább azért, mert észre sem veszik, milyen mellékesnek tűnő dolgok miatt és hányféle módon lehet elfordulni magunktól.
2026-ban a Tokaj Fesztiválkatlan is otthont ad Demjén Rózsi különleges jubileumi koncertjének.
A Kossuth-díjas előadó ikonikus dalai, generációkat összekötő slágerei…