A nagyböjt csendjében a Kodály Kórus Debrecen koncertje segíti lelki megtisztulásunkat: műsoruk felfedezésre váró remekműveket kínál, hihetetlen mélységekbe és magasságokba repítve bennünket. Bűnbánat és remény kettőssége fogalmazódik meg a zenékben: Louis Vierne, aki szinte teljesen vakon élte le életét, ünnepi miséjével a francia késő romantika színgazdagságát ígéri – az eredetileg két orgonát is foglalkoztató műből Szathmáry Zsigmond készített egyorgonás változatot, komoly kihívások elé állítva az előadót –, a világ egyik legnépszerűbb élő zeneszerzője, az észt Arvo Pärt műve pedig a bűnbánó Ádám sirámainak megrendítő feldolgozása, mely a spirituális minimalizmus letisztult nyelvén szólít meg. A kórus Kocsis-Holper Zoltán vezetésével, Sárosi Dániel orgonaművésszel és a Kodály Filharmonikusok tagjaival idézi meg a nagyböjt áldozatvállalásának mélységét és a közelgő húsvéti fényt.
– Tóth Endre –
Louis Vierne op. 16-os Messe solennelle című műve a francia későromantika egyik legjelentősebb kórusműve. Az 1899-ben komponált mise kiváló példája Vierne mélyen expresszív stílusának, valamint annak, hogy mesterien ötvözte az egyházi zene hagyományos és újító elemeit. A művet szerzője első elképzelése szerint zenekarra és vegyeskarra írta volna, de tanára Charles-Marie Widor tanácsára végül két orgona alkalmazása mellett döntött. Ez a zenei és akusztikai szempontból izgalmas megoldás azonban a gyakorlatban nem bizonyult célszerűnek, mert a legtöbb templomban nem állt rendelkezésre két megfelelő hangszer. Ezért ma leginkább az átdolgozott, egy orgonás változatban szólal meg a mise zenei anyaga. A későromantikus hangvételben alkotó Vierne a mise ordinárium latin szövegét a Credo nélkül zenésítette meg, ami ezáltal formálisan mise brevis-nek (rövid misének) tekinthető. A darab ilyen módon öt tételre tagolódik. A kórus anyaga többnyire négyszólamú, de időnként tovább osztódik. A Messe solennelle nagyszabású, gazdag textúrájú alkotás, amely egyszerre példázza a zeneszerző hagyományos liturgikus forma iránti elkötelezettségét és rendkívül érzelmes, személyes zenei nyelvezetét.
Arvo Pärt világhírű észt zeneszerző Adam's Lament (Ádám panasza) című műve mélyen felkavaró alkotás, melyben a szerző minimalista kompozíciós stílusa vallási és filozófiai elemek feltárásával elegyedik. A 2009-ben írt orosz nyelvű kórus-zenekari mű egy ortodox keresztény himnusz szövegét dolgozza fel, melyet az Athoszi Szent Sziluan könyvében található Ádám panasza című fejezet ihletett. Pärt érdeklődése a régi zene, valamint a szakrális témák iránt az úgynevezett tintinnabuli stílus felé való fordulása óta jellemzi munkásságát. Az Ádám panasza szövege a bűnbeesésről szóló ószövetségi elbeszélésen alapul, amely Ádám bánatát és fájdalmát fejezi ki az Istennek való engedetlenség következményei miatt. „Ádám, minden ember ősatyja, amikor a Paradicsomban élt, ismerte Isten szeretetének édességét (…) Amikor kiűzetett az Édenből, fájdalmas panaszra nyitotta a száját, amelybe beleremegett a sivatag.” Szenvedélyes homofón szerkesztésű, kinyilatkoztatás-szerű kórusfrázisok követik egymást, a torlódó szólamok és feloldások a szenvedés és a vigasztalódás örök körforgását jelenítik meg. A mű végén unisono csendül fel zárszó: „Bánata széles lett, mint a tenger, és panaszát csak az a lélek értheti meg, aki megismerte az Istent, és végtelen szeretetét irántunk.”
– baljos –
