A Folyóügy felkínálja a kérdést: kilátunk-e saját elcsépelt szerepeink mögül? Felismerjük és visszafogjuk-e a bennünk szunnyadó “házmestert”? Meglátjuk-e önmagunkat másokban?
A felskiccelt szituációk között a mi szemétkedéseink is ott vannak, a Folyóügy karakterei mi vagyunk!
Kritikusok a Folyóügyről:
"A Folyóügy a lehető legszebb módon folytat Monty Python-i hagyományokat, miközben azzal is tisztában van, hogy az általa bemutatott világ akár a valóság is lehetne" - Stermeczky Zsolt Gábor, Prae.hu
"szórakoztat, és ehhez nem is kell abszurdabbnak lennie az úgynevezett magyar valóságnál" Szarka Károly, Irodalmi Szemle
"mindennapi, kellemetlen, abszurdig felfokozott pillanatokon keresztül mutatja be az emberi természet kétarcúságát." Kollár Zsuzsanna, Apokrif Online
"a XXI. század első évtizedeinek kafkai rémálom-allegóriája." - Pál Dániel Levente, Magyar Idők
"egyáltalán nem lehetetlen vállalkozás kortárs darabbal úgy szórakoztatni, hogy az ne tét nélküli bohózat legyen, hanem a minket körülvevő világgal és önmagunkkal szembesítő tükörként is működjön. Ilyen előadás a Folyóügy is." Turbuly Lilla, Pannon Tükör
Játsszák:
Németh Viktória
Kardos Tibor
Szabó Arnold
Alkotók:
Zene: Ágoston Máté
Írta és rendezte: Braun Barna
Díszlet, kellék, kivitelezés: PolyBijou
Fotók, videók: Karvaly Bence
