A táj önállóvá válása a romantikának köszönhető, amely felfedezte a természetben a fenségest, amely ember feletti és lenyűgöző. Azonban másként is megjelent a XIX. századi ábrázolásokban a táj, mint motívum. A realizmus tájfestészete távolságtartó és objektív, lemondva a heroikus megformálásáról és ezzel új iskolát teremetve. Alapvetően a realizmus világát képviselték a barbizoni festők, akiknek a hatása jelentősen túlmutatott kialakulásának helyszínén. Ez a festői látásmód Európa minden nemzeti művészetében megjelent és sok később szemléletet váltó művész kezdeti stílusának jellemzője volt.