„Van egy csajom, vagyis volt egy csajom a Damjanich utcában és egy másik
a Rumbach Sebestyénben. A Rumbach Sebestyén azt hiszi, hogy a
Damjanichban lakom, a Damjanich meg hogy a Zichy Jenő utca valahányban.
És igazából hol laksz? Itt. Mától. De erről... erről a fekete lyukról,
erről senki nem tud. Csak te... meg a Nyúl."
Az alkotók közös játékra hívják a nézőket, akik hol megfigyelők, hol
résztvevők lehetnek – ahogy a helyzet éppen kínálja. Everyman (Akárki)
parafrázis ez, egy a fiatalok számára jól ismert formába, a házibuliba
rejtett haláltánc. A Szörprájzparti központi témája a szakítás-elválás
halálként értelmezése, párhuzamba állítása.
„Mert semmi sem olyan édes és nevetséges, mint egy kiadós szakítás, mert
mindig minden utoljára van, ez van a lét legmélyén, lehet, hogy mi is
most jártunk utoljára ebben a lakásban, Kossuth Lajos utca akárhány,
második emelet, utcára néző egyszoba-hall. Melyet sürgősen és
ráfizetéssel elcserélnénk utcára néző, egyszoba-hallos, Kossuth Lajos
utcai lakásra.”
(Tompa Andrea,
www.szinhaz.net)
RENDEZTE:
a szerző és a társulatVerekedés:
Kristóf Borcsi, Pálos Hanna
A HOPPart, a Jászai Mari Színház és a Városi Színház Kht./Sirály közös produkciója.