Hiszen mind Csajkovszkij – és egyben a zenetörténet egyik – leghíresebb zongoraversenye, mind Beethoven utolsó szimfóniája magasztos muzsika, és mindkettőben találkozhatunk a népek, az emberek testvérré válásának eszméjével. A méltó ünneplésben szólistaként korunk egyik legjelentősebb zongorista-karmestere, az orosz zene avatott előadója, Mihail Pletnyov, valamint a magyar operaélet kiváló magánénekesei segítenek.
A Concerto Budapest karácsonyváró koncertjén elhangzó két remekműben sok a közös vonás: Beethoven közeli barátai, akik figyelemmel kísérték a Kilencedik szimfónia megszületését, értetlenkedtek, tanítványa, Czerny például kifejezetten ellenezte a kórus és az énekesek foglalkoztatását a kompozícióban, Csajkovszkijt és zongoraversenyét pedig a darab eredeti címzettje, a zeneszerző barátja, Nyikolaj Rubinstein utasította vissza, mondván „ki kell irtani belőle a banalitásokat, és játszhatóvá kell tenni néhány lejátszhatatlan részt”. Egyiküknek sem volt igaza, ugyanis végül mindkét mű a meg nem alkuvó szerzők által megálmodott formában szólalt meg és aratott hatalmas, azóta is töretlen sikert. Beethoven szimfóniája a semmiből, a káoszból indul, és jut el Schiller Örömódájának éteri magaslatára, Csajkovszkij zongoraversenye pedig drámai pörölycsapásoktól halad a finálé ünnepi táncmuzsikájáig, melyben az elemzők szerint az orosz komponista ukrán népzenei anyagot dolgozott fel. Mi ez, ha nem a népek testvériségének kifejezése? Beethoven zenéjének üzenetét pedig a szöveg is egyértelművé teszi: „Testvér lészen minden ember” – nem is lehetne ennél szebbet kívánni a szeretet ünnepén.
Csajkovszkij: I. (b-moll) zongoraverseny, op. 23
Beethoven: IX. (d-moll) szimfónia, op. 125
Közreműködik: Mihail Pletnyov zongora, Kolonits Klára szoprán, Megyesi Schwartz Lúcia alt, Bernhard Berchtold tenor, Sebestyén Miklós basszbariton
Kodály Kórus Debrecen (vezető karnagy: Kocsis-Holper Zoltán), Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
