Karády zárkája
zenés monodráma
A Gyulai Várszínház előadása
Szereplők:
Karády Katalin: Bartha Boróka
Zongorista: Szép András
Díszlet, jelmez:
Márton Erika
Rendező:
Béres László
A szerző, Darvasi László így vall Karády Katalinról, és a darabról: „Nem az életét írtam meg, hanem a Gestapó börtönében eltöltött hónapokból néhány sötét, fájdalmas napot. Azt, amikor kilátástalan minden. Amikor semmi remény nem látszik, hogy majd állhat újra a szabad ég alatt. Na, ez érdekelt engem, ilyen helyzetben, hogy működik a lélek, a jellem. És hát milyen gyönyörűen játssza az alakot Béres Laci rendezésében Bartha Boróka!”
Karády Katalint a titokzatos, az ünnepelt, a rajongott, az áhított dívát ezúttal a Gestapo 525-ös számú cellájában látjuk és halljuk (még énekelni is!). Pedig ez egy „olyan produkció, / sztárprodukció, / világpremier, / egyedi és megismételhetetlen produkció, / melyet senki sem láthat a két szemével”. Miközben mennyire szeretnénk tudni „hogyan kell titokzatosnak lenni, / hogyan kell izgatónak lenni, / rejtélyesnek, bestiának, jégkirálynőnek, szivárványnak… / huhh…!” Hogyan lesz a szenvedéstörténetből megváltástörténet.
Darvasi László, korunk egyik legkiválóbb magyar próza és drámaírója, költői szépségű szövegében Karády Katalin (Bartha Boróka) élete szerepét alakítja szívfájdító módon, hogy visszataláljon „az igazsághoz, / a normális, nappali fényhez, / a szabad levegőhöz, / a szélhez…”
