A salzburgi székhelyű Hagen Quartet igazi családi vállalkozás: a kamarazene-társulatot négy testvér – Lukas, Angelika, Veronika és Clemens – alapította 1981-ben, a második hegedű posztját 1987-től tölti be Rainer Schmidt. A kvartett főként áttetsző hangzása és a klasszikus mesterek műveinek magával ragadó interpretálása miatt vált ismertté, így különösen izgalmasnak ígérkezik, hogy ezúttal egy tőlük kevésbé megszokott, ízig-vérig romantikus programot hoznak a Zeneakadémia Nagytermébe. A koncert első felében az egyik legtöbbet játszott zongoraötöst, Robert Schumann 1842-es kompozícióját értelmezik újra Kirill Gerstein orosz-amerikai zongoraművész, a Stuttgarti Zeneművészeti Főiskola tanárának a közreműködésével. A hangverseny második felében Pjotr Iljics Csajkovszkij 1876-ban keletkezett, szokatlan hangnemű, sötét hangszínű vonósnégyese szerepel.
A teremtő szellemű Philippe Herreweghe saját alapítású, világhírű műhelyeivel: a Collegium Vocale Gent kórusával és az Orchestre des Champs-Elysées zenekarával lép a Müpa színpadára. Mint közismert, repertoárja nem korlátozódik a szigorúan vett régizenére: Monteverditől Stravinskyig, Gesualdótól Dvořákig mindent vezényel, ami felkelti érdeklődését.
Van a Bajza utca sarkán egy kis palota. A józsefvárosi Nagytemplom utcai bérházban pedig izgatott a készülődés. Pünkösdi Kató színinövendék a Csókos asszony címszerepét játssza. Ünneplik őt meg eljegyzését Dorozsmay Pista zeneszerzővel. A vőlegény azonban átmulatja az éjszakát, zálogba csapja a jegygyűrűket, és megszökik Rica Macával. A botrányos megcsalatás után érkezik Tarpataky báró, a híres mecénás. Katónak pedig dönteni kell: palota és gazdagság, csillogással kecsegtető siker vagy a szegényes bérházban eltöltött élet boldogságra vágyakozva. Zerkovitz Béla egyik legnépszerűbb, örökzöld, operettje csupa humor, szenvedély, szerelem, színház a békebeli Pestről, amikor olyan slágerek csendülnek fel többek között, mint az Asszonykám, adj egy kis kimenőt, az Éjjel az omnibusz tetején, a Gyere, te nímand, a Mi, muzsikus lelkek, valamint a műfaj és a darab emblematikus dala, a Van a Bajza utca sarkán... kezdetű sláger.
Amikor 1868-ban meghalt Rossini, Verdi arra buzdította zeneszerző honfitársait, alkossanak közösen requiemet a Mester emlékére úgy, hogy minden komponista egy-egy tétel megírását vállalja magára.